< Псалтирь 35 >

1 Суди, Господи, обидящыя мя, побори борющыя мя.
Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
2 Приими оружие и щит и востани в помощь мою:
Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
3 изсуни мечь и заключи сопротив гонящих мя: рцы души моей: спасение твое есмь Аз.
Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
4 Да постыдятся и посрамятся ищущии душу мою, да возвратятся вспять и постыдятся мыслящии ми злая.
Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
5 Да будут яко прах пред лицем ветра, и Ангел Господень оскорбляя их:
Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
6 да будет путь их тма и ползок, и Ангел Господень погоняяй их:
Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
7 яко туне скрыша ми пагубу сети своея, всуе поносиша души моей.
Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
8 Да приидет ему сеть, юже не весть, и ловитва, юже скры, да обымет и, и в сеть да впадет в ню.
Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
9 Душа же моя возрадуется о Господе, возвеселится о спасении Его.
Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
10 Вся кости моя рекут: Господи, Господи, кто подобен Тебе? Избавляяй нища из руки крепльших его, и нища, и убога от расхищающих его.
Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
11 Воставше на мя свидетеле неправеднии, яже не ведях, вопрошаху мя.
Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
12 Воздаша ми лукавая воз благая, и безчадие души моей.
Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
13 Аз же, внегда они стужаху ми, облачахся во вретище и смирях постом душу мою, и молитва моя в недро мое возвратится.
Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
14 Яко ближнему, яко брату нашему, тако угождах: яко плачя и сетуя, тако смиряхся.
Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
15 И на мя возвеселишася и собрашася: собрашася на мя раны, и не познах: разделишася, и не умилишася.
Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
16 Искусиша мя, подражниша мя подражнением, поскрежеташа на мя зубы своими.
Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
17 Господи, когда узриши? Устрой душу мою от злодейства их, от лев единородную мою.
Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
18 Исповемся Тебе в церкви мнозе, в людех тяжцех восхвалю Тя.
Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
19 Да не возрадуются о мне враждующии ми неправедно, ненавидящии мя туне и помизающии очима:
Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
20 яко мне убо мирная глаголаху, и на гнев лести помышляху.
Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
21 Разшириша на мя уста своя, реша: благоже, благоже, видеша очи наши.
Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
22 Видел еси, Господи, да не премолчиши: Господи, не отступи от мене.
Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
23 Востани, Господи, и вонми суду моему, Боже мой и Господи мой, на прю мою.
Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
24 Суди ми, Господи, по правде Твоей, Господи Боже мой, и да не возрадуются о мне.
Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
25 Да не рекут в сердцах своих: благоже, благоже души нашей: ниже да рекут: пожрохом его.
Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
26 Да постыдятся и посрамятся вкупе радующиися злом моим: да облекутся в студ и срам велеречующии на мя.
Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
27 Да возрадуются и возвеселятся хотящии правды моея: и да рекут выну, да возвеличится Господь, хотящии мира рабу Его.
Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
28 И язык мой поучится правде Твоей, весь день хвале Твоей.
Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.

< Псалтирь 35 >