Псалтирь 126

1 Внегда возвратити Господу плен Сионь, быхом яко утешени.

Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.

2 Тогда исполнишася радости уста наша, и язык наш веселия: тогда рекут во языцех: возвеличил есть Господь сотворити с ними.

Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!

3 Возвеличил есть Господь сотворити с нами: быхом веселящеся.

Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.

4 Возврати, Господи, пленение наше, яко потоки югом.

Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.

5 Сеющии слезами, радостию пожнут.

Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:

6 Ходящии хождаху и плакахуся, метающе семена своя: грядуще же приидут радостию, вземлюще рукояти своя.

menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.