Книга Иова 7
1 Не искушение ли житие человеку на земли, и якоже наемника повседневнаго жизнь его?
Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?
2 Или якоже раб бояйся господа своего и улучив сень? Или якоже наемник ждый мзды своея?
A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:
3 Такожде и аз ждах месяцы тщы, нощи же болезней даны ми суть.
Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.
4 Аще усну, глаголю: когда день? Егда же востану, паки: когда вечер? Исполнен же бываю болезней от вечера до утра.
Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.
5 Месится же мое тело в гнои червей, обливаю же грудие земли, гной стружа.
Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.
6 Житие же мое есть скоряе беседы, погибе же во тщей надежди.
Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.
7 Помяни убо, яко дух мой живот, и ктому не возвратится око мое видети благая.
Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.
8 Не узрит мене око видящаго мя: очи Твои на мне, и ктому несмь,
Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok!
A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a sírba, nem jő fel többé. (Sheol h7585)
10 ни возвратится во свой дом, ниже имать его познати ктому место его.
Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.
11 Убо ниже аз пощажу уст моих, возглаголю в нужди сый, отверзу уста моя горестию души моея сотеснен.
Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.
12 Еда море есмь, или змий, яко учинил еси на мя хранение?
Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?
13 Рекох, яко утешит мя одр мой, произнесу же ко мне на едине слово на ложи моем:
Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:
14 устрашаеши мя сониями и видениями ужасаеши мя:
Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;
15 свободиши от духа моего душу мою, от смерти же кости моя.
Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.
16 Не поживу бо во век, да долготерплю: отступи от мене, тще бо житие мое.
Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.
17 Что бо есть человек, яко возвеличил еси его? Или яко внимаеши умом к нему?
Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?
18 Или посещение твориши ему по всяко утро и в покои судити его имаши?
Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.
19 Доколе не оставиши мене, ниже отпускаеши мя, дондеже поглощу слины моя в болезни?
Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?
20 Аще аз согреших, что Тебе возмогу соделати, сведый ум человечь? Почто мя еси положил прекословна Тебе, и есмь Тебе бременем?
Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.
21 Почто неси сотворил беззаконию моему забвения, и очищения греха моего? Ныне же в землю отиду, утренюяй же несмь ктому.
És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.
