Книга Иова 7
1 Не искушение ли житие человеку на земли, и якоже наемника повседневнаго жизнь его?
Nemde szolgálati ideje van a halandónak a földön, és mint a béres napjai olyanok a napjai!
2 Или якоже раб бояйся господа своего и улучив сень? Или якоже наемник ждый мзды своея?
Mint rabszolga, ki liheg árnyék után, s mint a zsoldos, ki reményli munkabérét:
3 Такожде и аз ждах месяцы тщы, нощи же болезней даны ми суть.
úgy kaptam én örökbe bajnak hónapjait és szenvedésnek éjszakáit rendelték nekem.
4 Аще усну, глаголю: когда день? Егда же востану, паки: когда вечер? Исполнен же бываю болезней от вечера до утра.
Ha lefeküdtem, azt mondom: mikor kelek fel, és nyúlik az este és jóllakom a hánykódással szürkületig.
5 Месится же мое тело в гнои червей, обливаю же грудие земли, гной стружа.
Magára öltött húsom férget és porgöröngyöt, bőröm felfakadt s megevesedett.
6 Житие же мое есть скоряе беседы, погибе же во тщей надежди.
Napjaim gyorsabbak a vetélőnél, s remény nélkül enyésztek el.
7 Помяни убо, яко дух мой живот, и ктому не возвратится око мое видети благая.
Gondolj rá, hogy lehelet az életem, jót nem fog többé látni a szemem;
8 Не узрит мене око видящаго мя: очи Твои на мне, и ктому несмь,
nem pillant meg engem nézőm szeme, szemeid rajtam vannak, de nem vagyok.
Felhő elenyészett és eltűnt: úgy ki alvilágba száll, nem jöhet fel, (Sheol h7585)
10 ни возвратится во свой дом, ниже имать его познати ктому место его.
nem tér vissza többé házába és nem ismer rá többé az ő helye.
11 Убо ниже аз пощажу уст моих, возглаголю в нужди сый, отверзу уста моя горестию души моея сотеснен.
Én sem tartóztatom számat, hadd beszélek lelkem szorultában, hadd panaszkodjam lelkem keservében!
12 Еда море есмь, или змий, яко учинил еси на мя хранение?
Tenger vagyok-e avagy szörnyeteg, hogy őrséget vetsz reám?
13 Рекох, яко утешит мя одр мой, произнесу же ко мне на едине слово на ложи моем:
Ha azt mondom: majd megvigasztal ágyam, panaszomat viselnem segít fekvőhelyem:
14 устрашаеши мя сониями и видениями ужасаеши мя:
akkor rémítgetsz engem álmokkal és látomások által ijesztesz engem.
15 свободиши от духа моего душу мою, от смерти же кости моя.
Választotta lelkem a megfulladást, a, halált inkább csontjaimnál.
16 Не поживу бо во век, да долготерплю: отступи от мене, тще бо житие мое.
Megvetettem: nem örökké élek; hagyj föl velem, mert lehelet a napjaim!
17 Что бо есть человек, яко возвеличил еси его? Или яко внимаеши умом к нему?
Mi a halandó, hogy nagyra tartod, s hogy reá fordítod szívedet,
18 Или посещение твориши ему по всяко утро и в покои судити его имаши?
és reá gondolsz reggelenként, perczenként megvizsgálod őt?
19 Доколе не оставиши мене, ниже отпускаеши мя, дондеже поглощу слины моя в болезни?
Meddig nem tekintesz el tőlem, nem eresztesz el, míg nyálam lenyelhetem?
20 Аще аз согреших, что Тебе возмогу соделати, сведый ум человечь? Почто мя еси положил прекословна Тебе, и есмь Тебе бременем?
Vétettem: mit cselekszem neked, emberőrző? Miért tettél engem támadásul magadnak, hogy önmagamnak terhére lettem?
21 Почто неси сотворил беззаконию моему забвения, и очищения греха моего? Ныне же в землю отиду, утренюяй же несмь ктому.
S mit nem bocsátod meg; bűnömet s nem veszed el vétkemet? Mert most porban feküdném, keresnél engem és nem volnék.
