Книга пророка Амоса 8
1 Сице показа ми Господь Бог: и се, сосуд птицеловца.
Így láttatta velem az Úr az Örökkévaló: íme egy kosár gyümölcs.
2 И рече (Господь): что ты видиши, Амосе? И рех: сосуд птицеловца. И рече Господь ко мне: приспе конец на люди Моя Израиля, не приложу ксему еже мимоити его.
És mondta: Mit látsz Ámósz? Mondtam: Egy kosár gyümölcsöt. Erre szólt hozzám az Örökkévaló: Eljött a vég, népemre Izraélre, többé már nem fogok megbocsátani neki.
3 И восплачутся стропове храма в той день, глаголет Господь Бог: мнози падшии во всем месте, навергу молчание.
Jajgatássá lesznek a palota énekei azon a napon, úgymond az Úr az Örökkévaló: sok a hulla, minden helyen eldobják hallgatag!
4 Слышите убо сия, сокрушающии из утра убогаго и насильствующии нищих от земли,
Halljátok ezt ti, kik áhítoztok a szűkölködőre, és arra, hogy eltüntessétek az ország szegényeit,
5 глаголющии: когда прейдет месяц, и продамы, и (когда прейдут) субботы, и отверзем сокровища наша, еже сотворити меру малу, и увеличити мерило, и сотворити вес неправеден,
mondván: mikor múlik el az újhold, hogy eladhassunk gabonát, s a szombat, hogy kibocsáthassuk a búzát, megkisebbítve éfát és megnagyobbítva a sékelt és meggörbítve a csalárd mérleget,
6 яко да притяжем убогия сребром и нищаго за сапоги, и от всякаго жита куплю сотворим?
hogy pénzen vegyünk szegényeket és szűkölködőt egy pár sarúért, és a búzának hulladékát eladjuk.
7 Кленется Господь на презорство Иаковле, аще забудет в конец вся дела ваша:
Megesküdött az Örökkévaló Jákób büszkeségére: Nem felejtem el örökké mind az ő tetteiket.
8 и о сих не возмятется ли земля, и восплачется всяк живяй на ней? И взыдет яко река скончание (ея), и снидет якоже река Египетская.
Vajon emiatt ne reszkessen-e meg a föld, hogy gyászba borul minden rajta lakó, s fölemelkedik mint a folyam egészen, fölkavarodik és lecsillapodik, mint Egyiptomnak a folyama?
9 И будет в той день, глаголет Господь Бог, зайдет солнце в полудне, и померкнет на земли в день свет:
És lészen ama napon, úgymond az Úr az Örökkévaló, lenyugtatom a napot délben, és elsötétítem a földet világos nappal.
10 и превращу праздники вашя в жалость и вся песни вашя в плачь, и возложу на всяк хребет вретище и на всяку главу плешь, и положу его яко жалость любимаго и сущыя с ним яко день болезни.
Átváltoztatom ünnepeiteket gyásszá és mind az énekeiteket gyászdallá és juttatok minden derékra zsákot és minden fejre kopaszságot s teszem olylyá, min ő a gyász az egyetlenért és végét olyanná, mint. a keserű nap.
11 Се, дние грядут, глаголет Господь, и послю глад на землю, не глад хлеба, ни жажду воды, но глад слышания слова Господня:
Íme napok jönnek, úgymond az Úr az Örökkévaló, és éhséget bocsátok az országra, nem éhséget kenyérre, s nem szomjúságot vízre, hanem arra, hogy hallják az Örökkévalónak igéit.
12 и поколеблются воды от моря до моря и от севера до восток, и обтекут ищуще словесе Господня, и не обрящут.
S majd bolyongnak tengertől tengerig és északtól egészen keletig, kóborolnak, hogy keressék; az Örökkévalónak igéjét, de nem találják.
13 В той день оскудеют девы добрыя и юноши в жажди,
Azon a napon ájuldoznak majd a szép hajadonok, meg az ifjak a szomjúság miatt.
14 кленущиися очищением Самарийским и глаголющии: жив бог твой, Дане, и жив бог твой, Вирсавее. И падут и не востанут ктому.
A kik esküsznek Sómrón bűnére, és mondogatják: él az istened, Dán, meg: él a Beérsébába vivő út! – elesnek és föl nem kelnek többé.
