Четвертая книга Царств 1
1 И отступи Моав от Израиля, по умертвии Ахаавли.
Elszakadt Móáb Izraéltől Acháb halála után.
2 Охозиа же паде из окна, еже в горнице его в Самарии, и разболеся, и посла послы и рече к ним: идите и вопросите у Ваала сквернаго бога Аккаронска, аще жив буду от болезни моея сея? И идоша вопрошати его ради.
Achazja kiesett a rostélyzaton a felső termében, Sómrónban, és megbetegedett; ekkor küldött követeket és szólt hozzájuk: Menjetek, kérdezzetek meg Báal-Zebúbot, Ekrón istenét, hogy felgyógyulok-e e betegségből?
3 И Ангел Господень рече ко Илии Фесвитянину, глаголя: востав, иди на сретение послом Охозии царя Самарийска и речеши к ним: или несть Бога во Израили, яко грядете вопрошати Ваала сквернаго бога во Аккароне?
Az Örökkévaló angyala pedig szólt volt a Tisbébeli Élijához: Kelj föl, menj föl Sómrón királya követeinek elejébe és szólj hozzájuk: Talán mivel nincsen Isten Izraélben, mentek ti megkérdezni Báal-Zebúbont, Ekrón istenét?
4 И сего ради сице глаголет Господь одр, на негоже возшел еси ту, не имаши слезти с него, яко ту смертию умреши, и иде Илиа и рече к ним.
Azért hát így szól az Örökkévaló, az ágy, melyre szálltál – nem mész le arról, hanem meg kell halnod. És elment Élija.
5 И возвратишася послы к нему, и рече к ним: что яко возвратистеся?
Visszatértek hozzá a követek és szólt hozzájuk: Miért is tértetek vissza?
6 И реша к нему: муж изыде в сретение нам и рече к нам: идите возвратитеся к царю пославшему вы и глаголите к нему: сице глаголет Господь: или нему Бога во Израили, яко вы грядете вопрошати Ваала сквернаго бога во Аккароне? Сего ради от одра, на негоже возшел еси, не имаши слезти с него, яко ту смертию умреши.
Szóltak hozzá: Egy férfi jött fel elénk és mondta nekünk: Menjetek, térjetek vissza a királyhoz, a ki küldött titeket és szóljatok hozzá: így szól az Örökkévaló: talán mivel nincsen Isten Izraélben, küldesz te megkérdezni Báal-Zebúbot, Ekrón istenét? Azért az ágy, melyre szálltál – nem mész le arról, hanem meg kell halnod.
7 И рече к ним царь, глаголя: каков взором бяше муж той вшедый в сретение вам и глаголавый вам словеса сия?
És szólt hozzájuk: Miféle férfi az, ki feljött elétek és elmondta nektek e szavakat?
8 И реша к нему: муж космат и поясом усменным препоясан о чреслех своих. И рече царь: Илиа Фесвитянин сей есть.
Szóltak hozzája: Szőrruhás ember és bőrövvel van felövezve a derekán. Erre mondta: A Tisbébeli Élija az!
9 И посла к нему стареишину пятьдесятника и пятьдесят мужей его. И взыде и прииде к нему: и се, Илиа бе седя верху горы. И глагола пятьдесятник к нему и рече: человече Божии, царь зовет тя, сниди.
És küldött hozzá egy ötvenedes tisztet meg ötven emberét. Fölment hozzá és íme ül a hegy tetején, és szólt hozzá: Isten embere, a király mondta, jöjj le!
10 И отвеща Илиа и рече к пятьдесятнику: аще есмь человек Божий аз, то да снидет огнь с небесе и снест тя и пятьдесят твоих (с тобою). И сниде огнь с небесе и снеде его и пятьдесят мужей его.
Felelt Elijáhú és szólt az ötvenedes tiszthez: Ám ha Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből és emésszen meg téged meg ötven emberedet. Leszállt tűz az égből és megemésztette őt meg ötven emberét.
11 И приложи царь послати к нему другаго пятьдесятника и пятьдесят (мужей) с ним. И возшед, и глагола пятьдесятник к нему и рече: человече Божий, сице глаголет царь: потщався сниди.
Ekkor újra küldött hozzá más ötvenedes tisztet meg ötven emberét. Megszólalt és mondta neki: Isten embere, így szól a király, gyorsan jöjj le!
12 И отвеща Илиа и глагола к нему и рече: аще человек Божий аз есмь, то да снидет огнь с небесе, и да снест тя и пятьдесят (мужей) с тобою. И сниде огнь с небесе и снеде его и пятьдесят мужей его.
Felelt Élija és szólt hozzájuk: Ha Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből és emésszen meg téged meg ötven emberedet. Leszállt Isten tüze az égből és megemésztette őt meg ötven emberét.
13 И приложи царь еще послати стареишину, пятьдесятника третияго, и пятьдесят мужей с ним. И прииде к нему пятьдесятник третий, и поклонися на колена своя пред Илиею, и моли его, и глагола к нему и рече: человече Божий, пощади душу мою и душу раб твоих сих пятьдесят пред очима твоима:
Ekkor újra küldött egy harmadik ötvenedes tisztet meg ötven emberét. Fölment és odajött a harmadik ötvenedes tiszt, térdre borult Élijáhú előtt, könyörgött neki és szólt hozzá: Isten embere, legyen drága, kérlek, a lelkem és ez ötven szolgádnak a lelke a te szemeidben!
14 се, сниде огнь с небесе и пояде два пятьдесятника первыя с пятиюдесятми их: и ныне да пощадится душа рабов твоих пред очима твоима.
Íme, tűz szállott le az égből és megemésztette az első két ötvenedes tisztet meg ötven emberüket; de most legyen drága az én lelkem a te szemeidben!
15 И глагола Ангел Господень ко Илии и рече: сниди с ним, не убойся от лица их. И воста Илиа и сниде с ним к царю,
Ekkor szólt az Örökkévaló angyala Élijáhúhoz: Menj le vele, ne félj tőle! Fölkelt tehát és lement vele a királyhoz.
16 и глагола к нему и рече: сице глаголет Господь: что яко послал еси послы вопрошати Ваала сквернаго бога во Аккароне, аки бы не был Бог во Израиле, еже вопросити от Него словесе? Сего ради от одра, наньже возшел еси ту, не имаши слезти с него яко смертию умреши.
És szólt hozzá: Így szól az Örökkévaló: Mivelhogy küldtél követeket, hogy megkérdezzék Báal Zebúbot, Ekrón istenét – talán mivel nincsen Isten Izraélben, hogy megkérdezhessék az ő igéjét? – azért az ágy melyre szálltál – nem mész le arról, hanem meg kell halnod!
17 И умре по глаголу Господню, егоже глаголгола Илиа. И царствова Иорам брат Охозиин вместо его, понеже не име сына Охозиа, в лето второе Иорама сына Иосафата царя Иудина.
És meghalt az Örökkévaló igéje szerint, melyet mondott Élijáhu. És király lett helyette Jehórám, második évében Jehórámnak, Jehósáfát fiának, Jehúda királyának, mert nem volt neki fia.
18 И прочая словес Охозииных, елика сотвори, не се ли, сия писана в книгах словес дний царей Израилевых?
Achazjáhú egyéb dolgai pedig, melyeket tett, hiszen meg vannak írva Izraél királyai történetének könyvében.
