Jobho 9
1 Ipapo Jobho akapindura akati:
Felele pedig Jób, és monda:
2 “Zvirokwazvo ndinoziva kuti ichokwadi. Asi munhu anofa angava akarurama pamberi paMwari seiko?
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3 Kunyange dai mumwe aida kuita nharo naye, haaizogona kumupindura kamwe chete pamibvunzo chiuru.
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4 Uchenjeri hwake hwakadzika, simba rake iguru kwazvo. Ndianiko akamudzivisa akabuda asina vanga?
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5 Anofambisa makomo iwo asingazivi agoapidigura mukutsamwa kwake kukuru.
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
6 Anozungunusa nyika ikabva panzvimbo yayo uye anoita kuti mbiru dzayo dzidengenyeke.
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
7 Anotaura kuzuva iro ndokurega kuvhenekera; anodzivira chiedza chenyeredzi.
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
8 Iye oga anotambanudza matenga uye anofamba pamusoro pamafungu egungwa.
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9 Ndiye Muiti weNyeredzi dzeAkutiro neOrioni, dzeChimunomwe namapoka enyeredzi dzenyasi.
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
10 Anoita minana isingagoni kunzwisisiswa, nezvishamiso zvisingagoni kuverengwa.
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
11 Paanondipfuura, handigoni kumuona; paanoenda napo handingamuoni.
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
12 Kana achibvuta, ndiani angamudzivisa? Ndiani angati kwaari, ‘Unoiteiko?’
Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
13 Mwari haadzori kutsamwa kwake; kunyange boka ravarwi raRahabhi rakawira patsoka dzake nokutya.
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
14 “Zvino ndingakakavadzana naye seiko? Ndingawana seiko mashoko okuita nharo naye?
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15 Kunyange ndakanga ndisina mhaka, handaigona kumupindura; ndaingokumbira hangu nyasha kuMutongi wangu.
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
16 Kunyange dai ndaimudana hangu uye akandipindura, handitendi kuti aizowana nguva yokundinzwa.
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
17 Aizondiparadza nedutu uye achizowedzera maronda angu pasina mhosva.
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18 Haaizonditenderazve kuti nditure mafemo, asi aizondizadza namatambudziko.
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
19 Kana zviri zvesimba, iye ane simba guru! Uye kana zviri zvokururamisira, ndianiko angamudana kuti amutonge?
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
20 Kunyange dai ndisina mhosva, muromo wangu waizongondipa mhaka; dai zvangu ndakarurama, iwo waizongondipa mhaka.
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
21 “Kunyange ndisina mhosva, handina hangu hanya nazvo; ndinozvidza upenyu hwangu pachangu.
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
22 Zvakangofanana; ndokusaka ndichiti, ‘Iye anoparadza vasina mhosva nevakaipa.’
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
23 Kana dambudziko rikauyisa rufu nokukurumidza, achaseka kushaya tariro kwavasina mhosva.
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
24 Panowira nyika mumaoko avakaipa, vatongi vayo anovapofumadza. Kana asiri iye, zvino ndianiko?
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
25 “Mazuva angu anokurumidza kupfuura mumhanyi; anobhururuka oenda asina kumboona mufaro.
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26 Anopfuura sezvikepe zvenhokwe, kufanana namakondo anomhanyira nyama yawo.
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
27 Kana ndikati, ‘Ndichakanganwa kunyunyuta kwangu, ndichashandura chiso changu, ndigonyemwerera,’
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
28 ndinongotya kutambura kwangu, nokuti ndinoziva kuti imi hamuregi kundipa mhosva.
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
29 Sezvo ndatopiwa hangu mhosva, ko, ndichagotamburirei pasina?
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
30 Kunyange dai ndikazvishambidza nesipo uye ndikashamba maoko angu nesoda,
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31 imi muchandinyudza mugomba rematope zvokuti kunyange nenguo dzangu dzichandisema.
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
32 “Iye haasi munhu akafanana neni kuti ndimupindure, kuti zvimwe iye neni tisangane mudare redzimhosva.
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
33 Dai chete paingova nomumwe angamira pakati pedu, kuti aise ruoko rwake patiri tose,
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
34 mumwe zvake angabvise shamhu yaMwari kwandiri, kuti kutyisa kwake kurege kundivhundutsazve.
Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
35 Ipapo ndichataura ndisingamutyi, asi sezvazvakaita kwandiri iye zvino, handingakwanisi.
Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
