Jobho 37
1 “Hana yangu inorova nokuda kwezvizvi, uye mwoyo wangu unotomuka uchibva panzvimbo yawo.
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
2 Teererai! Teererai kutinhira kwenzwi rake, nokuunga kunobva pamuromo wake.
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
3 Anoregedzera mheni yake pasi pedenga rose, agoituma kumigumo yenyika.
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
4 Shure kwaizvozvo inzwi rokutinhira kwake rinosvika; anotinhira nenzwi roumambo hwake.
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
5 Inzwi raMwari rinotinhira nenzira dzinoshamisa; iye anoita zvinhu zvikuru zvinopfuura kunzwisisa kwedu.
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
6 Anoti kuchando, ‘Donhera panyika,’ nokumvura inonaya, ‘Naya nesimba.’
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
7 Kuitira kuti vanhu vose vaakasika vazive basa rake, anoita kuti munhu mumwe nomumwe ambomira kushanda.
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
8 Mhuka dzinovanda; dzinoramba dziri mumapako adzo.
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
9 Dutu rinobuda pakamuri yaro, chando chinobva pakuvhuvhuta kwemhepo.
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
10 Kufema kwaMwari kunobudisa mazaya echando, uye mvura zhinji inooma kuita chando.
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
11 Anozadza makore nounyoro; anoparadzira mheni yake nomumakore.
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
12 Anoafambisa sezvaanoda pamusoro penyika yose, kuti aite zvose zvaanoarayira.
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
13 Anouyisa makore kuzoranga vanhu, kana kuzodiridza nyika yake kuti aratidze rudo rwake.
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
14 “Teerera izvi, Jobho; imbomira ugorangarira zvishamiso zvaMwari.
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
15 Unoziva here kudzorwa kwamakore naMwari nokupenyesa kwaanoita mheni yake?
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
16 Unoziva maturikirwo akaitwa makore here, izvo zvishamiso zvaiye akakwana muruzivo?
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
17 Iyewe unopiswa nenguo dzako nyika painonyaradzwa nemhepo yezasi,
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
18 ko, ungagona kubatana naye pakutatamura matenga here, iwo akaoma kunge chionioni chendarira yakaumbwa.
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
19 “Tiudze zvatingareva kwaari; hatigoni kureva mhaka yedu nokuda kwerima redu.
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
20 Ko, anofanira kuudzwa kuti ndinoda kutaura here? Ko, pano munhu angakumbira kumedzwa here?
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
21 Zvino hakuna munhu angatarira kuzuva, nokuvhenekera kwaro riri mumatenga, mushure mokunge mhepo yaachenesa.
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
22 Anouya nokubwinya kunoyevedza achibva nokumusoro; Mwari anouya nokubwinya kunotyisa.
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
23 Wamasimba Ose haasvikiki kwaari uye anokudzwa nesimba; mukururamisira uye nokururama kwake kukuru haadzvinyiriri.
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
24 Naizvozvo, vanhu vanomutya, ko, haana hanya navose vakachenjera pamwoyo here?”
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
