Псалми 10
1 Зашто, Господе, стојиш далеко, кријеш се кад је невоља?
Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
2 С охолости безбожникове мучи се убоги; хватају се убоги преваром коју измишљају безбожници.
A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
3 Јер се безбожник дичи жељом душе своје, грабљивца похваљује.
Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
4 Безбожник у обести својој не мари за Господа: "Он не види." Нема Бога у мислима његовим.
A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
5 Свагда су путеви његови криви; за судове Твоје не зна; на непријатеље своје неће ни да гледа.
Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
6 У срцу свом каже: Нећу посрнути; зло неће доћи никад.
Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
7 Уста су му пуна неваљалих речи, преваре и увреде, под језиком је његовим мука и погибао.
Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
8 Седи у заседи иза куће; у потаји убија правога; очи његове вребају убогога.
Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
9 Седи у потаји као лав у пећини; седи у заседи да ухвати убогога; хвата убогога увукавши га у мрежу своју.
Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
10 Притаји се, прилегне, и убоги падају у јаке нокте његове.
Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
11 Каже у срцу свом: "Бог је заборавио, окренуо је лице своје, неће видети никад."
Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
12 Устани Господе! Дигни руку своју, не заборави невољних.
Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
13 Зашто безбожник да не мари за Бога говорећи у срцу свом да Ти нећеш видети?
Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
14 Ти видиш; јер гледаш увреде и муке и пишеш их на руци. Теби предаје себе убоги; сироти Ти си помоћник.
Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
15 Сатри мишицу безбожном и злом, да се тражи и не нађе безбожност његова.
Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
16 Господ је цар свагда, довека, нестаће незнабожаца са земље његове.
Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
17 Господе! Ти чујеш жеље ништих; утврди срце њихово; отвори ухо своје,
A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
18 Да даш суд сироти и невољнику, да престану гонити човека са земље.
Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.
