Матеј 20
1 Јер је царство небеско као човек домаћин који ујутру рано изиђе да наима посленике у виноград свој.
Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe.
2 И погодивши се с посленицима по грош на дан посла их у виноград свој.
Megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé őket az ő szőlejébe.
3 И изишавши у трећи сат, виде друге где стоје на тргу беспослени,
És kimenvén három óra tájban, láta másokat, a kik hivalkodván a piaczon álltak vala.
4 И њима рече: Идите и ви у мој виноград, и шта буде право даћу вам.
És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megadom néktek.
5 И они отидоше. И опет изишавши у шести и девети сат, учини тако.
Azok pedig elmenének. Hat és kilencz óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék.
6 И у једанаести сат изишавши нађе друге где стоје беспослени, и рече им: Што стојите овде сав дан беспослени?
Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, a kik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván?
7 Рекоше му: Нико нас не најми. Рече им: Идите и ви у мој виноград, и шта буде право примићете.
Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megkapjátok.
8 А кад би у вече, рече господар од винограда к приставу свом: Дозови посленике и подај им плату почевши од последњих до првих.
Mikor pedig beestveledék, monda a szőlőnek ura az ő vinczellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig.
9 И дошавши који су у једанаести сат најмљени примише по грош.
És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt vőnek.
10 А кад дођоше први, мишљаху да ће више примити: И примише и они по грош.
Jövén azután az elsők, azt gondolják vala, hogy ők többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt vőnek fejenként.
11 И примивши викаху на господара.
A mint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen,
12 Говорећи: Ови последњи један сат радише, и изједначи их с нама који смо се читав дан мучили и горели.
Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlőkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hőségét szenvedtük.
13 А он одговарајући рече једном од њих: Пријатељу! Ја теби не чиним криво; Ниси ли погодио са мном по грош?
Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-é meg velem?
14 Узми своје па иди; А ја хоћу и овом последњем да дам као и теби.
Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked.
15 Или зар ја нисам властан у свом чинити шта хоћу? Зар је око твоје зло што сам ја добар?
Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?
16 Тако ће бити последњи први и први последњи; јер је много званих, а мало избраних.
Ekképen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
17 И пошавши Исус у Јерусалим узе насамо дванаест ученика на путу, и рече им:
És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, monda nékik:
18 Ево идем у Јерусалим, и Син човечији биће предан главарима свештеничким и књижевницима; и осудиће Га на смрт;
Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják őt,
19 И предаће Га незнабошцима да Му се ругају и да Га бију и разапну; и трећи дан устаће.
És a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.
20 Тада приступи к Њему мати синова Зеведејевих са својим синовима клањајући Му се и молећи Га за нешто.
Ekkor hozzá méne a Zebedeus fiainak anyja az ő fiaival együtt, leborulván és kérvén ő tőle valamit.
21 А Он јој рече: Шта хоћеш? Рече Му: Заповеди да седу ова моја два сина, један с десне стране Теби, а један с леве стране Теби, у царству Твом.
Ő pedig monda néki: Mit akarsz? Monda néki: Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől.
22 А Исус одговарајући рече: Не знате шта тражите; можете ли пити чашу коју ћу ја пити и крстити се крштењем којим се ја крстим? Рекоше Му: Можемо.
Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? Mondának néki: Meg.
23 И рече им: Чашу дакле моју испићете, и крстићете се крштењем којим се ја крстим; али да седете с десне стране мени и с леве, не могу ја дати, него коме је уготовио Отац мој.
És monda nékik: Az én poharamat megiszszátok ugyan, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek az én Atyám elkészítette.
24 И кад чуше осталих десет ученика, расрдише се на та два брата.
És hallva ezt a tíz, megboszankodék a két testvérre.
25 А Исус дозвавши их рече: Знате да кнезови народни заповедају народу, и поглавари управљају њим.
Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok.
26 Али међу вама да не буде тако; него који хоће да буде већи међу вама, да вам служи.
De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok;
27 И који хоће међу вама да буде први, да вам буде слуга.
És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok.
28 Као што ни Син човечији није дошао да Му служе, него да служи и да душу своју у откуп да за многе.
Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.
29 И кад је излазио из Јерихона за Њим иђаше народ многи.
És mikor Jerikóból távozának, nagy sokaság követé őt.
30 И гле, два слепца сеђаху крај пута, и чувши да Исус пролази повикаше говорећи: Помилуј нас Господе, сине Давидов!
És ímé, két vak, a ki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, kiált vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!
31 А народ прећаше им да ућуте; а они још већма повикаше говорећи: Помилуј нас Господе, сине Давидов!
A sokaság pedig dorgálja vala őket, hogy hallgassanak; de azok annál jobban kiáltnak vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!
32 И уставивши се Исус дозва их, и рече: Шта хоћете да вам учиним?
És megállván Jézus, megszólítá őket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?
33 Рекоше Му: Господе, да се отворе очи наше.
Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink.
34 И смилова се Исус, и дохвати се очију њихових, и одмах прогледаше очи њихове, и отидоше за Њим.
Jézus pedig megszánván őket, illeté az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak; és követék őt.
