Марко 3
1 И уђе опет у зборницу, и онде беше човек са сувом руком.
És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt kezű ember.
2 И мотраху за Њим неће ли га у суботу исцелити да Га окриве.
És lesik vala őt, hogy meggyógyítja-é szombatnapon; hogy vádolhassák őt.
3 И рече човеку са сувом руком: Стани на средину.
Akkor monda a megszáradt kezű embernek: Állj elő a középre.
4 И рече им: Ваља ли у суботу добро чинити или зло чинити? Душу одржати, или погубити? А они су ћутали.
Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala.
5 И погледавши на њих с гневом од жалости што су им онако срца одрвенила, рече човеку: Пружи руку своју. И пружи; и поста рука здрава као и друга.
Ő pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván szívök keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lőn, mint a másik.
6 И изашавши фарисеји одмах учинише за Њега веће с Иродовцима како би Га погубили.
Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék őt.
7 А Исус оде с ученицима својим к мору; и многи народ из Галилеје пође за Њим и из Јудеје;
Jézus pedig elméne tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé őt Galileából és Júdeából,
8 И из Јерусалима и из Идумеје и испреко Јордана и од Тира и Сидона мноштво велико чувши шта Он чини дође к Њему.
És Jeruzsálemből és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon környékiek is, a mikor hallották, hogy miket mível vala, nagy sokasággal jövének ő hozzá.
9 И рече ученицима својим да буде лађа у Њега готова због народа, да Му не досађује.
És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák őt.
10 Јер многе исцели тако да наваљиваху на Њега који беху накажени болестима да Га се дотакну.
Mert sokakat meggyógyított, úgy hogy a kiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék őt.
11 И духови нечисти кад Га виђаху, припадаху к Њему и викаху говорећи: Ти си Син Божји.
A tisztátalan lelkek is, mikor meglátták vala őt, leborulának előtte, és kiáltának, mondván: Te vagy az Istennek a Fia.
12 И много им прећаше да Га не прокажу.
Ő pedig erősen fenyegeti vala őket, hogy őt ki ne jelentsék.
13 И изиђоше на гору, и дозва које Он хтеше; и дођоше Му.
Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, a kiket akar vala; és hozzá menének.
14 И постави дванаесторицу да буду с Њим, и да их пошаље да проповедају,
És választa tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni,
15 И да имају власт да исцељују од болести, и да изгоне ђаволе:
És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiűzni:
16 Првог Симона, и надеде му име Петар;
Simont, a kinek Péter nevet ada;
17 И Јакова Зеведејевог и Јована брата Јаковљевог, и надеде им имена Воанергес, које значи Синови грома;
És Jakabot a Zebedeus fiát és Jánost a Jakab testvérét; és Boanerges nevet ada nékik, a mely azt teszi: mennydörgés fiai;
18 И Андрију и Филипа и Вартоломија и Матеја и Тому и Јакова Алфејевог и Тадију и Симона Кананита,
És Andrást és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot az Alfeus fiát, Taddeust és a kananeai Simont,
19 И Јуду Искариотског, који Га и издаде.
És Iskáriótes Júdást, a ki el is árulta őt.
20 И дођоше у кућу, и сабра се опет народ да не могаху ни хлеба јести.
Azután haza térének. És ismét egybegyűle a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetének.
21 И чувши то род Његов изиђоше да Га ухвате; јер говораху да је изван себе.
A mint az övéi ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják őt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van.
22 А књижевници који беху сишли из Јерусалима говораху: У њему је Веелзевул. Он помоћу кнеза ђаволског изгони ђаволе.
Az írástudók pedig, a kik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
23 И дозвавши их говораше им у причама: Како може сотона сотону изгонити?
Ő pedig magához híván azokat, példázatokban monda nékik: Sátán miként tud Sátánt kiűzni?
24 И ако се царство само по себи раздели, не може остати царство оно;
És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország.
25 И ако се дом сам по себи раздели, не може остати дом онај;
És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház.
26 И ако сотона устане сам на се и раздели се, не може остати, него ће пропасти.
És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van.
27 Нико не може покућство јакога, ушавши у кућу његову, отети ако најпре јакога не свеже: и онда ће кућу његову опленити.
Nem rabolhatja el senki az erősnek kincseit, bemenvén annak házába, hanemha elébb az erőset megkötözi és azután rabolja ki annak házát.
28 Заиста вам кажем: сви греси опростиће се синовима човечјим, и хуљења на Бога, макар каква била:
Bizony mondom néktek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, a melyekkel káromlanak:
30 Јер говораху: У њему је нечисти дух.
Mivelhogy ezt mondják vala: Tisztátalan lélek van benne.
31 И дође мати Његова и браћа Његова, и стојећи напољу послаше к Њему да Га зову.
És megérkezének az ő testvérei és az ő anyja, és kívül megállva, beküldének hozzá, hivatván őt.
32 И сеђаше народ око Њега. И рекоше Му: Ето мати Твоја и браћа Твоја и сестре Твоје напољу питају за Те.
Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged.
33 И одговори им говорећи: Ко је мати моја или браћа моја?
Ő pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim?
34 И погледавши на народ који сеђаше рече: Ево мати моја и браћа моја.
Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülőkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim.
35 Јер ко изврши вољу Божју, онај је брат мој и сестра моја и мати моја.
Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám.
