Лука 24
1 А у први дан недељни дођоше врло рано на гроб, и донесоше мирисе што приправише, и неке друге жене с њима;
A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.
2 Али нађоше камен одваљен од гроба.
És a követ a sírról elhengerítve találák.
3 И ушавши не нађоше тело Господа Исуса.
És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
4 И кад се оне чуђаху томе, гле, два човека сташе пред њима у сјајним хаљинама;
És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
5 А кад се оне уплашише и оборише лица к земљи, рекоше им: Што тражите Живога међу мртвима?
És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?
6 Није овде; него устаде; опомените се како вам каза кад беше још у Галилеји,
Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,
7 Говорећи да Син човечији треба да се преда у руке људи грешника и да се разапне и трећи дан да устане.
Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
8 И опоменуше се речи Његових.
Megemlékezének azért az ő szavairól.
9 И вративши се од гроба јавише све ово једанаесторици и свима осталим.
És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
10 А то беше Магдалина Марија и Јована и Марија Јаковљева и остале с њима које казаше ово апостолима.
Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.
11 И њима се учинише њихове речи као лаж, и не вероваше им.
De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.
12 А Петар уставши отрча ка гробу, и наткучивши се виде саме хаљине где леже, и отиде чудећи се у себи шта би.
Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
13 И гле, двојица од њих иђаху у онај дан у село које беше далеко од Јерусалима шездесет потркалишта и зваше се Емаус.
És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
14 А они говораху међу собом о свима овим догађајима.
És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
15 И кад се они разговараху и запиткиваху један другог, и Исус приближи се, и иђаше с њима.
És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
16 А очи им се држаху да Га не познаше.
De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.
17 А Он им рече: Какав је то разговор који имате међу собом идући, и што сте невесели?
Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?
18 А један, по имену Клеопа, одговарајући рече Му: Зар си ти један од црквара у Јерусалиму који ниси чуо шта је у њему било ових дана?
Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?
19 И рече им: Шта? А они Му рекоше: За Исуса Назарећанина, који беше пророк, силан у делу и у речи пред Богом и пред свим народом;
És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
20 Како Га предадоше главари свештенички и кнезови наши те се осуди на смрт, и разапеше Га?
És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
21 А ми се надасмо да је Он Онај који ће избавити Израиља; али сврх свега тога ово је данас трећи дан како то би.
Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
22 А уплашише нас и жене неке од наших које су биле рано на гробу,
Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
23 И не нашавши тела његовог дођоше говорећи да су им се анђели јавили који су казали да је Он жив.
És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
24 И идоше једни од наших на гроб, и нађоше тако као што и жене казаше, али Њега не видеше.
És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
25 И Он им рече: О безумни и спорог срца за веровање свега што говорише пророци!
És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
26 Није ли то требало да Христос претрпи и да уђе у славу своју?
Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
27 И почевши од Мојсија и од свих пророка казиваше им шта је за Њега у свему писму.
És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.
28 И приближише се к селу у које иђаху, и Он чињаше се да хоће даље да иде.
Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
29 И они Га устављаху говорећи: Остани с нама, јер је дан нагао, и близу је ноћ. И уђе с њима да ноћи.
De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
30 И кад сеђаше с њима за трпезом, узе хлеб и благословивши преломи га и даде им.
És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
31 Тада се њима отворише очи и познаше Га. И Њега нестаде.
És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.
32 И они говораху један другом: Не гораше ли наше срце у нама кад нам говораше путем и кад нам казиваше писмо?
És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
33 И уставши онај час, вратише се у Јерусалим, и нађоше у скупу једанаесторицу и који беху с њима,
És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
34 Који говораху: Заиста устаде Господ, и јави се Симону.
Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
35 И они казаше шта би на путу, и како Га познаше кад преломи хлеб.
És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.
36 А кад они ово говораху, и сам Исус стаде међу њима, и рече им: Мир вам.
És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
37 А они се уплашише, и поплашени будући, мишљаху да виде духа.
Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
38 И рече им: Шта се плашите? И зашто такве мисли улазе у срца ваша?
És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
39 Видите руке моје и ноге моје: ја сам главом; опипајте ме и видите; јер дух тела и костију нема као што видите да ја имам.
Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
40 И ово рекавши показа им руке и ноге.
És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
41 А док они још не вероваху од радости и чуђаху се рече им: Имате ли овде шта за јело?
Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
42 А они Му даше комад рибе печене, и меда у саћу.
Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
43 И узевши изједе пред њима.
Melyeket elvőn, és előttök evék.
44 И рече им: Ово су речи које сам вам говорио још док сам био с вама, да све треба да се сврши шта је за мене написано у закону Мојсијевом и у пророцима и у псалмима.
És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.
45 Тада им отвори ум да разумеју писмо.
Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.
46 И рече им: Тако је писано, и тако је требало да Христос пострада и да устане из мртвих трећи дан;
És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
47 И да се проповеда покајање у име Његово и опроштење греха по свим народима почевши од Јерусалима.
És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.
48 А ви сте сведоци овоме.
Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
49 И гле, ја ћу послати обећање Оца свог на вас; а ви седите у граду јерусалимском док се не обучете у силу с висине.
És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.
50 И изведе их напоље до Витаније, и подигнувши руке своје благослови их.
Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.
51 И кад их благосиљаше, одступи од њих, и узношаше се на небо.
És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.
52 И они Му су поклонише, и вратише се у Јерусалим с великом радошћу.
Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;
53 И беху једнако у цркви хвалећи и благосиљајући Бога. Амин.
És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.
