Плач Јеремијин 5
1 Опомени се, Господе, шта нас задеси; погледај и види срамоту нашу.
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 Наследство наше привали се туђинцима, домови наши иностранцима.
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 Постасмо сироте, без оца, матере наше као удовице.
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 Своју воду пијемо за новце, своја дрва купујемо.
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
5 На врату нам је јарам, и гоне нас; уморени немамо одмора.
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 Пружамо руку к Мисирцима и Асирцима, да се наситимо хлеба.
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Оци наши згрешише, и нема их, а ми носимо безакоња њихова.
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Робови нам господаре, нема никога да избави из руку њихових.
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
9 Са страхом за живот свој од мача у пустињи доносимо себи хлеб.
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
10 Кожа нам поцрне као пећ од љуте глади.
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 Срамоте жене на Сиону и девојке по градовима Јудиним.
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
12 Кнезове вешају својим рукама, не поштују лице старачко.
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 Младиће узимају под жрвње, и деца падају под дрвима.
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 Стараца нема више на вратима, ни младића на певању.
A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
15 Неста радости срцу нашем, игра наша претвори се у жалост.
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 Паде венац с главе наше; тешко нама, што згрешисмо!
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 Стога је срце наше жалосно, стога очи наше потамнеше,
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 Са горе Сиона, што опусте, и лисице иду по њој.
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 Ти, Господе, остајеш довека, престо Твој од колена до колена.
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
20 Зашто хоћеш да нас заборавиш довека, да нас оставиш задуго?
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
21 Обрати нас, Господе, к себи, и обратићемо се; понови дане наше како беху пре.
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 Јер еда ли ћеш нас сасвим одбацити и гневити се на нас веома?
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
