Књига Исуса Навина 5
1 А кад чуше сви цареви аморејски, који беху с ове стране Јордана к западу, и сви цареви ханански, који беху покрај мора, да је Господ осушио Јордан пред синовима Израиљевим докле пређоше, растопи се срце у њима и неста у њима јунаштва од страха од синова Израиљевих.
És volt, amint hallották mind az emóri királyai, akik a Jordánon túl nyugatra voltak, és mind a kanaáni királyai, akik a tenger mellett voltak, hogy kiszárasztotta az Örökkévaló a Jordán vizeit Izraél fiai előtt, amíg átkeltek, akkor elolvadt a szívük és nem volt többé lélek bennük Izraél fiai előtt.
2 У то време рече Господ Исусу: Начини оштре ножеве, и обрежи опет синове Израиљеве.
Abban az időben mondta az Örökkévaló Józsuának: készíts magadnak kőből való késeket és újra metéld körül Izraél fiait, másodszor.
3 И начини Исус оштре ножеве, и обреза синове Израиљеве на брдашцу Аралоту.
S készített magának Józsua kőből való késeket és körülmetélte Izraél fiait az előbőrök dombja mellett.
4 А ово је узрок зашто их Исус обреза: сав народ што изађе из Мисира, све мушкиње, сви људи војници помреше у пустињи на путу, пошто изађоше из Мисира;
Ez az oka annak, hogy Józsua körülmetélt: az Egyiptomból kivonuló egész nép, a férfiak, mind a harcosok, meghaltak a pusztában, az úton, mikor kivonultak Egyiptomból;
5 Јер беше обрезан сав народ који изађе, али не обрезаше никога у народу који се роди у пустињи на путу, пошто изађоше из Мисира.
mert körül volt metélve az egész kivonuló nép, de azt az egész népet, mely a pusztában született, az úton, mikor kivonultak Egyiptomból, nem metélték körül;
6 Јер четрдесет година иђаху синови Израиљеви по пустињи докле не помре сав народ, људи војници, што изађоше из Мисира, јер не слушаше глас Господњи, те им се закле Господ да им неће дати да виде земљу, за коју се заклео Господ оцима њиховим да ће им је дати, земљу, где тече млеко и мед;
mert negyven évig mentek Izraél fiai a pusztában, míg vége lett az egész népnek, a harcosoknak, akik kivonultak Egyiptomból, mivel nem hallgattak az Örökkévaló szavára, úgy, hogy megesküdött róluk az Örökkévaló, hogy nem engedi látniok az országot, melyről megesküdött őseiknek, hogy odaadja nekünk egy tejjel-mézzel folyó országot.
7 И на место њихово подиже синове њихове; њих обреза Исус пошто беху необрезани, јер их не обрезаше на путу.
Fiaikat pedig fenntartotta helyettük: azokat metélte körül Józsua; mert körülmetéletlenek voltak, mivel nem metélték őket körül az úton.
8 А кад се сав народ обреза, осташе на свом месту у логору докле не оздравише.
És volt, midőn végképen körülmetéltetett az egész nép, ottmaradtak helyükön, a táborban, míg felgyógyultak.
9 Тада рече Господ Исусу: Данас скидох с вас срамоту мисирску. И прозва се оно место Галгал до данашњег дана.
S szólt az Örökkévaló Józsuához: Ma gördítettem le rólatok Egyiptom gyalázatát. És elnevezték ama helyet Gilgálnak mind e mai napig.
10 И синови Израиљеви стојећи у логору у Галгалу, славише пасху четрнаестог дана оног месеца увече у пољу јерихонском.
És táboroztak Izraél fiai Gilgálban és tartották a peszáchot a hónap tizennegyedik napján este Jeríchó síkságain.
11 И сутрадан после пасхе једоше од жита оне земље хлебове пресне и зрна пржена, исти дан.
És ettek az ország terméséből a peszách másnapján kovásztalan kenyeret és pörkölt gabonaszemet, ugyanazon a napon.
12 И преста мана сутрадан, пошто једоше жито оне земље, и већ више нису имали мане синови Израиљеви, него једоше од рода земље хананске оне године.
És megszűnt a manna másnap, mikor ettek az ország terméséből, és nem volt többé Izraél fiainak mannájuk; ettek tehát Kanaán országának terméséből abban az évben.
13 И кад Исус беше код Јерихона, подиже очи своје и погледа, а то човек стоји према њему с голим мачем у руци. И приступи к Њему Исус и рече Му: Јеси ли наш или наших непријатеља?
S történt, midőn Józsua Jeríchóban volt, felemelte szemeit és látta, íme egy férfiú áll vele szemben és kardja kivonva kezében; odament hozzá Józsua és mondta neki: Miénk vagy-e, vagy elleneinké?
14 А Он рече: Нисам; него сам војвода војске Господње, сада дођох. А Исус паде ничице на земљу, и поклони се, и рече Му: Шта заповеда господар мој слузи свом?
Mondta: Nem – de az Örökkévaló seregének vezére vagyok, most jöttem. Erre földig levetette magát Józsua az arcával, leborult és mondta neki: Mit szól uram a szolgájához?
15 А војвода војске Господње рече Исусу: Изуј обућу с ногу својих, јер је место где стојиш свето. И учини Исус тако.
És szólt az Örökkévaló seregének vezére Józsuához: Vesd le saruidat lábadról, mert a hely, melyen állsz – szent az. És úgy tett Józsua.
