Јеврејима 1
1 Бог који је некада много пута и различитим начином говорио очевима преко пророка,
Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által,
2 говори и нама у последак дана ових преко сина, Ког постави наследника свему, кроз ког и свет створи. (aiōn g165)
ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által, a kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette, (aiōn g165)
3 Који будући сјајност славе и обличје бића Његовог, и носећи све у речи силе своје, учинивши собом очишћење греха наших, седе с десне стране престола величине на висини,
A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,
4 И толико бољи поста од анђела колико преславније име од њихова доби.
Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál.
5 Јер коме од анђела рече кад: Син мој ти си, ја те данас родих? И опет: Ја ћу Му бити Отац, и Он ће ми бити Син.
Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szűltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam?
6 И опет уводећи Првороднога у свет говори: и да Му се поклоне сви анђели Божији.
Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai.
7 Тако и анђелима говори: Који чини анђеле своје духове, и слуге своје пламен огњени.
És bár az angyalokról így szól: Ki az ő angyalait szelekké teszi és az ő szolgáit tűz lángjává,
Ámde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája. (aiōn g165)
9 Омилела Ти је правда, и омрзао си на безакоње: тога ради помаза Те, Боже, Бог Твој уљем радости већма од другова Твојих.
Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett.
10 И опет: Ти си, Господе, у почетку основао земљу, и небеса су дела руку Твојих:
És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek;
11 Она ће проћи, а Ти остајеш: и сва ће остарети као хаљина,
Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak.
12 И савићеш их као хаљину, и измениће се: а Ти си Онај исти, и Твојих година неће нестати.
És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak.
13 А коме од анђела рече кад: Седи мени с десне стране док положим непријатеље Твоје подножје ногама Твојим?
Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem?
14 Нису ли сви службени духови који су послани на службу онима који ће наследити спасење?
Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet?
