1 Мојсијева 21
1 И Господ походи Сару, као што беше рекао и учини Господ Сари као што беше казао.
Az Úr pedig meglátogatá Sárát, a mint mondotta vala, és akképen cselekedék az Úr Sárával, a miképen szólott vala.
2 Јер затрудне и роди Сара Авраму сина у старости његовој у исто време кад каза Господ.
Mert fogada Sára az ő méhében, és szűle fiat Ábrahámnak az ő vénségében, abban az időben, melyet mondott vala néki az Isten.
3 И Аврам надеде име сину који му се роди, ког му роди Сара, Исак.
És nevezé Ábrahám az ő fiának nevét, a ki néki született vala, a kit szűlt vala néki Sára, Izsáknak:
4 И обреза Аврам сина свог Исака кад би од осам дана, као што му заповеди Бог.
És körűlmetélé Ábrahám az ő fiát Izsákot, nyolcznapos korában, a mint parancsolta vala néki az Isten.
5 А Авраму беше сто година кад му се роди син Исак.
Ábrahám pedig száz esztendős vala, mikor születék néki az ő fia Izsák.
6 А Сара рече: Бог ми учини смех; ко год чује, смејаће ми се.
És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten, énnékem; a ki csak hallja, nevet rajtam.
7 И рече: Ко би рекао Авраму да ће Сара дојити децу? Ипак му родих сина у старости његовој.
Ismét monda: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? s ímé fiat szűltem vénségére.
8 А кад дете дорасте да се одбије од сисе, учини Аврам велику гозбу онај дан кад одбише Исака од сисе.
És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, a melyen Izsák elválasztaték.
9 И Сара виде сина Агаре Мисирке, која га роди Авраму, где се подсмева;
Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szűlt vala,
10 Па рече Авраму: Отерај ову робињу са сином њеним, јер син ове робиње неће бити наследник с мојим сином, с Исаком.
Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.
11 А то Авраму би врло криво ради сина његовог.
Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az ő fiáért.
12 Али Бог рече Авраму: Немој да ти је криво ради детета и ради робиње твоје. Шта ти је год казала Сара, послушај; јер ће ти се у Исаку семе прозвати.
De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.
13 Али ћу и од сина робињиног учинити народ, јер је твоје семе.
Mindazáltal a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod ő.
14 И Аврам устав ујутру рано, узе хлеба и мешину воде, и даде Агари метнувши јој на леђа, и дете, и отпусти је. А она отишавши луташе по пустињи вирсавској.
Felkele azért Ábrahám jó reggel, és vőn kenyeret és egy tömlő vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára s elbocsátá. Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba pusztájában.
15 А кад неста воде у мешини, она баци дете под једно дрво,
Hogy elfogyott a víz a tömlőből, letevé a gyermeket egy bokor alá.
16 Па отиде колико се може стрелом добацити, и седе према њему; јер говораше: Да не гледам како ће умрети дете. И седећи према њему стаде гласно плакати.
És elméne s leűle által ellenébe mintegy nyillövésnyi távolságra; mert azt mondja vala: Ne lássam mikor a gyermek meghal. Leűle tehát által ellenébe, és fölemelé szavát és síra.
17 А Бог чу глас детињи, и анђео Божји викну с неба Агару, и рече јој: Шта ти је Агаро? Не бој се, јер Бог чу глас детињи оданде где је.
Meghallá pedig Isten a gyermeknek szavát, és kiálta az Isten angyala az égből Hágárnak, és monda néki: Mi lelt téged Hágár? ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát, ott a hol van.
18 Устани, дигни дете и узми га у наручје; јер ћу од њега учинити велик народ.
Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy néppé teszem őt.
19 И Бог јој отвори очи, те угледа студенац; и отишавши напуни мешину воде, и напоји дете.
És megnyitá Isten az ő szemeit, és láta egy vízforrást, oda méne azért, és megtölté a tömlőt vízzel, és inni ada a gyermeknek.
20 И Бог беше с дететом, те одрасте, и живеше у пустињи и поста стрелац.
És vala Isten a gyermekkel, s az felnövekedék, és lakik vala a pusztában, és lőn íjászszá.
21 А живеше у пустињи Фарану. И мати га ожени из земље мисирске.
Lakozék pedig Párán pusztájában, és vőn néki anyja feleséget Égyiptom földéről.
22 У то време рече Авимелех и Фихол војвода његов Авраму говорећи: Бог је с тобом у свему што радиш.
És lőn abban az időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel.
23 Закуни ми се сада Богом да нећеш преварити мене ни сина мог ни унука мог него да ћеш добро онако како сам ја теби чинио и ти чинити мени и земљи у којој си дошљак.
Mostan azért esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel, a melylyel én te irántad viseltettem, viseltetel te is én irántam és az ország iránt, a melyben jövevény voltál.
24 А Аврам рече: Хоћу се заклети.
És monda Ábrahám: Én megesküszöm.
25 Али Аврам прекори Авимелеха за студенац, који узеше на силу слуге Авимелехове.
Megdorgálá pedig Ábrahám Abiméleket a kútért, melyet erővel elvettek vala az Abimélek szolgái.
26 А Авимелех рече: Не знам ко је то учинио; нити ми ти каза, нити чух до данас.
És monda Abimélek: Nem tudom kicsoda mívelte e dolgot; te sem jelentetted nekem, s én sem hallottam, hanem csak ma.
27 Тада Аврам узе оваца и говеда, и даде Авимелеху, и ухвати веру међу собом.
Vett azért Ábrahám juhokat, barmokat és adá Abiméleknek; és egymással szövetséget kötének.
28 А Аврам одлучи седам јагањаца из стада.
És külön állíta Ábrahám a nyájból hét juhot.
29 А Авимелех рече Авраму: Шта ће оно седам јагањаца што си одлучио?
És monda Abimélek Ábrahámnak: Mire való e hét juh, melyet külön állítál?
30 А он одговори: Да примиш из моје руке оно седам јагањаца, да ми буде сведочанство да сам ја ископао овај студенац.
És felele Ábrahám: Ezt a hét juhot vedd tőlem, hogy bizonyságul legyenek nékem, hogy én ástam ezt a kútat.
31 Отуда се прозва оно место Вирсавеја, јер се онде заклеше обојица.
Azért nevezék azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind a ketten.
32 Тако ухватише веру на Вирсавеји. Тада се диже Авимелех и Фихол војвода његов, и вратише се у земљу филистејску.
Megköték tehát a szövetséget Beérsebában, és felkele Abimélek és Pikhól annak hadvezére és visszatérének a Filiszteusok földére.
33 А Аврам посади луг на Вирсавеји, и онде призва име Господа Бога Вечног.
Ábrahám pedig tamariskusfákat ültete Beérsebában, és segítségűl hívá ott az örökkévaló Úr Istennek nevét.
34 И Аврам живеше као дошљак у земљи филистејској много времена.
És sok ideig tartózkodék Ábrahám a Filiszteusok földén.
