1 Мојсијева 11
1 А беше на целој земљи један језик и једнаке речи.
Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.
2 А кад отидоше од истока, нађоше равницу у земљи сенарској, и населише се онде.
És lőn mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének.
3 Па рекоше међу собом: Хајде да правимо плоче и да их у ватри печемо. И беху им опеке место камена и смола земљана место креча.
És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.
4 После рекоше: Хајде да сазидамо град и кулу, којој ће врх бити до неба, да стечемо себи име, да се не бисмо расејали по земљи.
És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.
5 А Господ сиђе да види град и кулу, што зидаху синови човечији.
Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.
6 И рече Господ: Гле, народ један, и један језик у свих, и то почеше радити, и неће им сметати ништа да не ураде шта су наумили.
És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.
7 Хајде да сиђемо, и да им пометемо језик, да не разумеју један другог шта говоре.
Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.
8 Тако их Господ расу оданде по свој земљи, те не сазидаше града.
És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost.
9 Зато се прозва Вавилон, јер онде помете Господ језик целе земље, и оданде их расу Господ по свој земљи.
Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.
10 Ово је племе Симово: беше Симу сто година, кад роди Арфаксада, друге године после потопа.
Ez a Sém nemzetsége: Sém száz esztendős korában nemzé Arpaksádot, két esztendővel az özönvíz után.
11 А родив Арфаксада поживе Сим пет стотина година, рађајући синове и кћери.
És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat.
12 А Арфаксад поживе тридесет и пет година, и роди Салу;
Arpaksád pedig harminczöt esztendős vala, és nemzé Séláht.
13 А родив Салу поживе Арфаксад четири стотине и три године, рађајући синове и кћери.
És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
14 А Сала поживе тридесет година, и роди Евера;
Séláh pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Hébert.
15 А родив Евера поживе Сала четири стотине и три године, рађајући синове и кћери.
És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
16 А Евер поживе тридесет и четири године, и роди Фалека;
Héber pedig harmincznégy esztendős vala és nemzé Péleget.
17 А родив Фалека поживе Евер четири стотине и тридесет година, рађајући синове и кћери.
És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
18 А Фалек поживе тридесет година, и роди Рагава;
Péleg pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Réut.
19 А родив Рагава поживе Фалек двеста и девет година, рађајући синове и кћери.
És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
20 А Рагав поживе тридесет и две године, и роди Серуха;
Réu pedig harminczkét esztendős vala, és nemzé Sérugot.
21 А родив Серуха поживе Рагав двеста и седам година, рађајући синове и кћери.
És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat.
22 А Серух поживе тридесет година, и роди Нахора;
Sérug pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Nákhort.
23 А родив Нахора поживе Серух двеста година, рађајући синове и кћери.
És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
24 А Нахор поживе двадесет и девет година, и роди Тару;
Nákhor pedig huszonkilencz esztendős vala, és nemzé Thárét.
25 А родив Тару поживе Нахор сто и деветнаест година, рађајући синове и кћери.
És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
26 А Тара поживе седамдесет година, и роди Аврама, Нахора и Арана.
Tháré pedig hetven esztendős vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.
27 А ово је племе Тарино: Тара роди Аврама, Нахора и Арана; а Аран роди Лота.
Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot.
28 И умре Аран пре Таре оца свог на постојбини својој, у Уру халдејском.
Meghala pedig Hárán, az ő atyjának Thárénak szemei előtt, az ő születésének földjén, Úr-Kaszdimban.
29 И ожени се Аврам и Нахор, и жени Аврамовој беше име Сара а жени Нахоровој име Мелха, кћи Арама оца Мелхе и Јесхе.
Ábrám pedig és Nákhor vőnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya.
30 А Сара беше нероткиња, и не имаше порода.
Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke.
31 И узе Тара сина свог Аврама и Лота сина Ароновог, унука свог, и Сару снаху своју, жену Аврама сина свог; и пођоше заједно из Ура халдејског да иду у земљу хананску, и дођоше до Харана, и онде се настанише.
És felvevé Tháré Ábrámot az ő fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét, Ábrámnak az ő fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének.
32 И поживе Тара свега двеста и пет година; и умре Тара у Харану.
Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendős, és meghala Tháré Háránban.
