Књига проповедникова 1
1 Речи проповедника, сина Давидовог цара у Јерусалиму.
A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei.
2 Таштина над таштинама, вели проповедник, таштина над таштинама, све је таштина.
Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
3 Каква је корист човеку од свега труда његовог, којим се труди под сунцем?
Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?
4 Нараштај један одлази и други долази, а земља стоји увек.
Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.
5 Сунце излази и залази, и опет хити на место своје одакле излази.
És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.
6 Ветар иде на југ и обрће се, и у обртању свом враћа се.
Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.
7 Све реке теку у море, и море се не препуња; одакле теку реке, онамо се враћају да опет теку.
Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.
8 Све је мучно, да човек не може исказати; око се не може нагледати, нити се ухо може наслушати.
Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.
9 Шта је било то ће бити, шта се чинило то ће се чинити, и нема ништа ново под сунцем.
A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
10 Има ли шта за шта би ко рекао: Види, то је ново? Већ је било за векова који су били пре нас.
Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
11 Не помиње се шта је пре било; ни оно што ће после бити неће се помињати у оних који ће после настати.
Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
12 Ја проповедник бејах цар над Израиљем у Јерусалиму.
Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben.
13 И управих срце своје да тражим и разберем мудрошћу све што бива под небом; тај мучни посао даде Бог синовима људским да се муче око њега.
És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele.
14 Видех све што бива под сунцем, и гле, све је таштина и мука духу.
Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!
15 Шта је криво не може се исправити, и недостаци не могу се избројати.
Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható.
16 Ја рекох у срцу свом говорећи: Ево, ја постах велик, и претекох мудрошћу све који бише пре мене у Јерусалиму, и срце моје виде много мудрости и знања.
Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik fők voltak én előttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven látott bölcseséget és tudományt!
17 И управих срце своје да познам мудрост и да познам безумље и лудост; па дознах да је и то мука духу.
Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek gyötrelme.
18 Јер где је много мудрости, много је бриге, и ко умножава знање умножава муку.
Mert a bölcsességnek sokaságában sok búsulás van, és valaki öregbíti a tudományt, öregbíti a gyötrelmet.
