Pesma nad pesmama 1
1 Solomunova pjesma nad pjesmama.
Énekek éneke, mely Salamoné.
2 Da me hoæe poljubiti poljupcem usta svojih! Jer je tvoja ljubav bolja od vina.
Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
3 Mirisom su tvoja ulja prekrasna; ime ti je ulje razlito; zato te ljube djevojke.
A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.
4 Vuci me, za tobom æemo trèati; uvede me car u ložnicu svoju; radovaæemo se i veseliæemo se tobom, spominjaæemo ljubav tvoju više nego vino; pravi ljube te.
Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.
5 Crna sam, ali lijepa, kæeri Jerusalimske, kao šatori Kidarski, kao zavjesi Solomunovi.
Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
6 Ne gledajte me što sam crna, jer me je sunce opalilo; sinovi matere moje rasrdivši se na me postaviše me da èuvam vinograde, i ne èuvah svojega vinograda, koji ja imam.
Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem.
7 Kaži mi ti, kojega ljubi duša moja, gdje paseš, gdje planduješ? jer zašto bih lutala meðu stadima drugova tvojih?
Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
8 Ako ne znaš, najljepša izmeðu žena, poði tragom za stadom, i pasi jariæe svoje pokraj stanova pastirskih.
Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
9 Ti si mi, draga moja, kao konji u kolima Faraonovijem.
A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
10 Obrazi su tvoji okiæeni grivnama, i grlo tvoje nizovima.
Szépek a te orczáid a halántékra valólánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
11 Naèiniæemo ti zlatne grivne sa šarama srebrnijem.
Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.
12 Dok je car za stolom, narad moj pušta svoj miris.
Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.
13 Dragi mi je moj kita smirne, koja meðu dojkama mojim poèiva.
Olyanaz én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
14 Dragi mi je moj grozd kiprov iz vinograda Engadskih.
Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyannékem az én szerelmesem.
15 Lijepa ti si, draga moja, lijepa ti si! oèi su ti kao u golubice.
Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok.
16 Lijep ti si, dragi moj, i ljubak! i postelja naša zeleni se.
Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.
17 Grede su nam u kuæama kedrove, daske su nam jelove.
A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.
