Psalmi 95

1 Hodite, zapjevajmo Gospodu, pokliknimo Bogu, gradu spasenja svojega!

Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

2 Izaðimo pred lice njegovo s hvalom, u pjesmama pokliknimo mu!

Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

3 Jer je Gospod velik Bog i velik car nad svijem bogovima.

Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

4 U njegovoj su ruci dubine zemaljske, i visine gorske njegove su.

kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

5 Njegovo je more i on ga je stvorio, i suhotu ruke su njegove naèinile.

kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

6 Hodite, poklonimo se, pripadnimo, kleknimo pred Gospodom tvorcem svojim.

Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

7 Jer je on Bog naš, i mi narod paše njegove i ovce ruke njegove. Sad kad biste poslušali glas njegov:

Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

8 “Nemojte da vam odrveni srce vaše kao u Merivi, kao u dan kušanja u pustinji,

Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

9 Gdje me kušaše oci vaši, ispitaše i vidješe djelo moje.

a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

10 Èetrdeset godina srdih se na rod onaj, i rekoh: ovi ljudi tumaraju srcem, i ne znaju putova mojih;

Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

11 I zato se zakleh u gnjevu svom da neæe uæi u mir moj.”

úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!