Psalmi 90
1 Gospode! ti si nam utoèište od koljena do koljena.
Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.
2 Prije nego se gore rodiše i sazda se zemlja i vasiljena, i od vijeka i do vijeka ti si Bog.
Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.
3 Ti povraæaš èovjeka u truhlež, i govoriš: vratite se sinovi ljudski!
Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!
4 Jer je tisuæa godina pred oèima tvojima kao dan juèerašnji, kad mine, i kao straža noæna.
Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.
5 Ti ih kao povodnjem odnosiš; oni su kao san, kao trava, koja rano vene,
Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,
6 Ujutru cvjeta i uvene, uveèe se pokosi i sasuši.
reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.
7 Jer nas nestaje od gnjeva tvojega, i od jarosti tvoje u smetnji smo.
Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.
8 Stavio si bezakonja naša preda se, i tajne naše na svjetlost lica svojega.
Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.
9 Svi se dani naši prekraæuju od srdnje tvoje, godine naše prolaze kao glas.
Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.
10 Dana godina naših svega ima do sedamdeset godina, a u jaèega do osamdeset godina: i sam je cvijet njihov muka i nevolja; jer teku brzo, i mi odlijeæemo.
Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.
11 Ko zna silu gnjeva tvojega i tvoju jarost, da bi te se kao što treba bojao?
Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?
12 Nauèi nas tako brojiti dane naše, da bismo stekli srce mudro.
Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.
13 Povrati se, Gospode! Dokle æeš? Smiluj se na sluge svoje.
Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.
14 Ujutru nas nasiti dobrote svoje, i radovaæemo se i veseliti u sve dane svoje.
Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.
15 Obraduj nas prema danima, u koje si nas muèio, i prema godinama, u koje smo gledali nevolju.
Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.
16 Neka se pokaže na slugama tvojim djelo tvoje, i slava tvoja na sinovima njihovijem.
Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.
17 Neka bude dobra volja Gospoda Boga našega s nama, i djelo ruku naših dovrši nam, i djelo ruku naših dovrši.
S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!
