Psalmi 73
1 Ta dobar je Bog Izrailju, onima koji su èista srca.
Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
2 A noge moje umalo ne zaðoše, umalo ne popuznuše stopala moja,
De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3 Jer se rasrdih na bezumnike videæi kako bezbožnici dobro žive.
Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
4 Jer ne znaju za nevolju do same smrti, i tijelo je njihovo pretilo.
Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
5 Na poslovima èovjeèijim nema ih, i ne muèe se s drugim ljudima.
A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
6 Toga radi optoèeni su ohološæu kao ogrlicom, i obuèeni u obijest kao u stajaæe ruho.
Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
7 Od debljine izbuljeno im je oko, srce puno klape.
A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
8 Potsmijevaju se, pakosno govore o nasilju, oholo govore.
Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
9 Usta svoja dižu u nebo, i zemlju prolazi jezik njihov.
Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
10 I zato se onamo navraæaju neki iz naroda njegova, i piju vodu iz puna izvora.
Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
11 I govore: kako æe razabrati Bog? zar višnji zna?
És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12 Pa eto, ovi bezbožnici sreæni na svijetu umnožavaju bogatstvo.
Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
13 Zar dakle uzalud èistim srce svoje, i umivam bezazlenošæu ruke svoje,
Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14 Dopadam rana svaki dan, i muke svako jutro?
Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
15 Kad bih kazao: govoriæu kao i oni, iznevjerio bih rod sinova tvojih.
Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
16 I tako stadoh razmišljati da bih ovo razumio; ali to bješe teško u oèima mojima.
Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
17 Dok najposlije uðoh u svetinju Božiju, i doznah kraj njihov.
Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
18 Ta na klizavom mjestu postavio si ih, i bacaš ih u propast!
Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
19 Kako zaèas propadaju, ginu, nestaje ih od nenadne strahote!
Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
20 Kao san, kad se èovjek probudi, tako probudivši ih, Gospode, u ništa obraæaš utvaru njihovu.
Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
21 Kad kipljaše srce moje i rastrzah se u sebi,
Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
22 Tada bijah neznalica i ne razumijevah; kao živinèe bijah pred tobom.
Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
23 Ali sam svagda kod tebe, ti me držiš za desnu ruku.
De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
24 Po svojoj volji vodiš me, i poslije æeš me odvesti u slavu.
Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
25 Koga imam na nebu? i s tobom nièega neæu na zemlji.
Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
26 Èezne za tobom tijelo moje i srce moje; Bog je grad srca mojega i dio moj dovijeka.
Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
27 Jer evo koji otstupiše od tebe, ginu; ti istrebljavaš svakoga koji èini preljubu ostavljajuæi tebe.
Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
28 A meni je dobro biti blizu Boga. Na Gospoda polažem nadanje svoje, i kazivaæu sva èudesa tvoja.
De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
