< Psalmi 69 >

1 Pomozi mi, Bože, jer doðe voda do duše.
Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
2 Propadam u dubokom glibu, gdje nema dna; tonem vodi u dubine, i vali me zatrpavaju.
Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
3 Iznemogoh vièuæi, promuèe mi grlo, pobijelješe mi oèi pogledajuæi Boga.
Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
4 Onijeh koji mrze na me ni za što ima više nego kose na glavi mojoj; osiliše koji hoæe da me pogube, lažljivi neprijatelji moji. Što nijesam otimao, valja da vratim.
Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
5 Bože! ti znaš je li u meni bezumlje, i krivice moje nijesu sakrivene od tebe.
Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
6 Nemoj da se postide u meni koji se uzdaju u tebe, Gospode, Gospode nad vojskama! Nemoj da se posrame u meni koji traže tebe, Bože Izrailjev!
Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
7 Jer tebe radi podnosim rug, i sramota popade lice moje.
Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
8 Tuðin postadoh braæi svojoj, i neznan sinovima matere svoje.
Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
9 Jer revnost za kuæu tvoju jede me i ruženja onijeh koji tebe ruže padaju na me.
Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
10 Plaèem, postim se dušom svojom, i to mi se prima za zlo;
Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
11 Mjesto haljine oblaèim vreæu, i bivam im prièa.
Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
12 O meni se razgovaraju sjedeæi na vratima, pijuæi vino pjevaju me.
A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
13 A ja se molim tebi, Gospode; vrijeme je da se smiluješ, Bože; po velikoj milosti svojoj usliši me, jer je istinito spasenje tvoje.
Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
14 Izvadi me iz gliba, da ne propadnem; da se izbavim od nenavidnika i iz duboke vode;
Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
15 Da me ne uzme voda na maticu, da me ne proždre puèina, i da ne sklopi jama nada mnom ždrijela svojega.
Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
16 Usliši me, Gospode, jer je blagost tvoja milosrdna, po velikoj dobroti svojoj pogledaj me.
Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
17 Nemoj odvratiti lica svojega od sluge svojega; jer me je tuga; pohitaj, usliši me.
És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
18 Približi se duši mojoj, izbavi je; nasuprot neprijateljima mojim izbavi me.
Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
19 Ti znaš pod kakvim sam rugom, stidom i sramotom; pred tobom su svi neprijatelji moji.
Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
20 Sramota satr srce moje, iznemogoh; èekam hoæe li se kome sažaliti, ali nema nikoga; hoæe li me ko potješiti, ali ne nalazim.
A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
21 Daju mi žuè da jedem, i u žeði mojoj poje me octom.
Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
22 Trpeza njihova neka im bude mreža i zamka, to neka im bude plata.
Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
23 Neka im potamne oèi njihove, da ne vide, i njihove bedre raslabi zasvagda.
Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
24 Izlij na njih jarost svoju, i plamen gnjeva tvojega neka ih obuzme!
Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
25 Stan njihov neka opusti, i u njihovijem šatorima neka ne bude nikoga da živi.
Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
26 Jer koga si ti porazio, oni gone, i umnožavaju jade onima koje si ti ranio.
Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
27 Meæi na njih krivicu za krivicom, da ne doðu do pravde tvoje.
Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
28 Neka se izbrišu iz knjige živijeh, i s pravednicima nek ne budu zapisani.
Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
29 A ja sam ništ i bolan; pomoæ tvoja, Bože, nek me zakloni.
Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
30 Slaviæu ime Božije u pjesmi, velièaæu ga u hvali.
Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
31 To je Bogu milije od vola, od teleta s rogovima i s papcima.
És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
32 Vidjeæe ništi i radovaæe se. Koji tražite Boga, oživjeæe srce vaše.
Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
33 Jer Bog èuje uboge, i sužanja svojih ne ogluša se.
Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
34 Neka ga hvale nebesa i zemlja, mora i sve što se u njima mièe!
Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
35 Jer æe Bog spasti Sion, sazidaæe gradove Judine; i ljudi æe se ondje naseliti i naslijediæe ga.
Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
36 I natražje æe se sluga njegovijeh utvrditi u njemu, i koji ljube ime njegovo nastavaæe na njemu.
És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.

< Psalmi 69 >