Psalmi 64

1 Èuj, Bože, glas moj u jadu mom; od strašnoga neprijatelja saèuvaj život moj.

A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

2 Sakrij me od gomile bezakonika, od èete zloèinaca,

Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

3 Koji naoštriše jezik svoj kao maè, strijeljaju rijeèima, koje zadaju rane,

a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

4 Da bi iz potaje ubili pravoga. Iznenada udaraju na nj i ne boje se;

hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

5 Utvrðuju sebe u zlijem namjerama, dogovaraju se kako æe zamke sakriti, vele: ko æe ih vidjeti?

Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

6 Izmišljaju zloèinstva i govore: svršeno je! šta æe se raditi, smišljeno je! A što je unutra i srce u èovjeka duboko je.

Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

7 Ali æe ih Bog poraziti; udariæe ih strijela iznenada.

Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

8 Oboriæe jedan drugoga jezikom svojim. Ko ih god vidi, bježaæe od njih.

Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

9 Svi æe se ljudi bojati i kazivaæe èudo Božije, i poznaæe u tome djelo njegovo.

S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

10 A pravednik æe se veseliti o Gospodu i uzdaæe se u njega, i hvaliæe se svi koji su prava srca.

Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.