Psalmi 58

1 Govorite li zaista istinu, silni, sudite li pravo, sinovi èovjeèiji?

Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja. Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai?

2 Ta, bezakonja sastavljate u srcu, meæete na mjerila zloèinstva ruku svojih na zemlji.

Sőt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön.

3 Od samoga roðenja zastraniše bezakonici, od utrobe materine tumaraju govoreæi laž.

Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétől kezdve.

4 U njima je jed kao jed zmijinji, kao gluhe aspide, koja zatiskuje uho svoje,

Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja.

5 Koja ne èuje glasa bajaèu, vraèaru, vještu u vraèanju.

A mely nem hallja a bűbájosoknak szavát, sem a bűvölőét, a ki bűbájakban jártas.

6 Bože! polomi im zube u ustima njihovijem; razbij èeljusti lavovima, Gospode!

Isten, rontsd meg az ő fogaikat az ő szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram!

7 Nek se proliju kao voda, i nestane ih. Kad puste strijele, neka budu kao slomljene.

Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok.

8 Kao puž, koji se rašèinja, neka išèile; kao dijete, koje žena pobaci, neka ne vide sunca.

Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot.

9 Prije nego kotlovi vaši osjete toplotu od potpaljena trnja, i sirovo i nagorjelo neka raznese vihor.

Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égőn elragadja azt a forgószél.

10 Obradovaæe se pravednik kad vidi osvetu, opraæe noge svoje u krvi bezbožnikovoj.

Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében.

11 I reæi æe ljudi: zaista ima ploda pravedniku! zaista je Bog sudija na zemlji!

És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélő Isten e földön!