Psalmi 5

1 Èuj, Gospode, rijeèi moje, razumij pomisli moje.

A karmesternek, a Nechílótra. Zsoltár Dávidtól. Szavaimra figyelj, Örökkévaló, ügyelj elmélkedésemre.

2 Slušaj viku moju, care moj i Bože moj! jer se tebi molim, Gospode!

Figyelmezz fohászom szavára, királyom és Istenem, mert hozzád imádkozom.

3 Ujutru slušaš glas moj, ujutru stojim pred tobom, i èekam.

Örökkévaló, reggel halljad szavamat, reggel folyamodom hozzád és reménykedem.

4 Jer si ti Bog koji neæe bezakonja; u tebe nema mjesta ko je zao.

Mert nem gonoszságot kedvelő Isten vagy, nem időzhet nálad, a ki rossz.

5 Bezbožnici neæe izaæi pred oèi tvoje; ti nenavidiš sve koji èine bezakonje.

Nem állhatnak meg kevélykedők szemeid előtt, gyűlölöd mind a jogtalanság cselekvőit.

6 Potireš lažljivce; na krvopioce i lukave mrzi Gospod.

Elveszíted a hazugság beszélőit, vérontás és csalás emberét útálja az Örökkévaló.

7 A ja po velikoj milosti tvojoj ulazim u dom tvoj, i klanjam se u svetoj crkvi tvojoj sa strahom tvojim.

De én szereteted bőségében bemegyek házadba, leborulok szent templomod felé a te félelmedben.

8 Gospode! vodi me u pravdi svojoj; radi neprijatelja mojih poravni preda mnom put svoj.

Örökkévaló, vezess engem igazságodban meglesőim miatt, tedd egyenessé előttem utadat!

9 Jer nema u ustima njihovijem istine; u njima je nevaljalstvo; grlo im je grob otvoren; na jeziku im je dvolièenje.

Mert nincs szájukban, a mi őszinte, belsőjük veszedelem; nyitott sír a torkuk, nyelvüket simává teszik.

10 Bože! ne daj im napretka, neka se razbiju pomisli njihove. Za mnoga nevaljalstva njihova obori ih, jer se pobuniše na tebe.

Bűnhődtesd őket, Isten, essenek el az ő tanácsaik miatt; bűntetteik sokasága miatt taszítsd el őket, mert engedetlenkedtek irántad.

11 Pa æe se radovati svi koji se u te uzdaju; dovijeka æe se veseliti koje ti zaklanjaš; dièiæe se koji ljube ime tvoje.

S örülnek majd mind a benned menedéket keresők, örökké ujjonganak, megoltalmazod őket és vigadnak benned, a kik nevedet szeretik.

12 Jer ti, Gospode, blagosiljaš pravednika, kao štitom zaklanjaš ga milošæu svojom.

Mert te megáldod az igazat; Örökkévaló, kegyeddel, mintegy paizszsal, környezed.