Psalmi 49
1 Slušajte ovo svi narodi, pazite svi koji živite po vasiljenoj,
A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Halljátok ezt, mind a népek, figyeljetek, mind a világ lakói,
2 Prostaci i gospodo, bogati i siromasi.
ember fiai is, férfi fiai is, egyaránt gazdag és szűkölködő!
3 Usta æe moja kazati premudrost, i srce moje reæi æe razum.
Szájam bölcseséget beszél és szívem gondolata értelem.
4 Prignuæu uho svoje k prièi, uz gusle æu otvoriti zagonetku svoju.
Példázatnak hajtom oda fülemet, hárfa mellett nyitom meg rejtvényemet.
5 Èega da se bojim u zle dane, kad me zloba mojih neprijatelja opkoli?
Miért féljek bajnak napjaiban, mikor bűn környez sarkaimon
6 Koji se uzdate u silu svoju, i hvalite se velikijem bogatstvom svojim!
A kik vagy onukban bíznak s nagy gazdagságukkal dicsekszenek –
7 Èovjek neæe nikako brata osloboditi, neæe dati Bogu otkupa za nj.
testvérét megváltani nem váltja meg senki, nem adhatja Istennek a váltságdíjat.
8 Velik je otkup za dušu, i neæe biti nigda
Hisz drága volna saját lelkük megváltása – abban is hagyja örökre –
9 Da ko dovijeka živi, i ne vidi groba.
hogy tovább élne, mindétig, nem látná a vermet.
10 Svi vide gdje umiru kao i neznalica i bezumnik što ginu, i ostavljaju drugima imanje svoje.
Bizony, látja! Bölcsek meghalnak, balga és oktalan egyaránt elvesznek és másokra hagyják vagyonukat.
11 Oni misle da æe kuæe njihove trajati dovijeka, i stanovi njihovi od koljena na koljeno; imenima svojim zovu zemlje;
Belső gondolatuk: házaik örökre megmaradnak, lakásaik nemzedékre meg nemzedékre; nevükkel nevezték meg a. földeket.
12 Ali èovjek u èasti neæe dugo ostati, izjednaèiæe se sa stokom, koju kolju.
De az ember az ő dicsőségében nem marad meg, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
13 Ovaj im se put èini probitaèan, i koji za njima idu, hvale misli njihove;
Ez az útjuk az ő balgaságuk; utánuk is lesznek, kik beszédjüket kedvelik. Széla.
14 Ali æe ih kao ovce zatvoriti u pakao, smrt æe im biti pastir; i ujutru hodiæe po njima pravednici, i oblik njihov zbrisaæe pakao rastavivši ih s naseljem. (Sheol h7585)
Mint juhokat, az alvilágba tették, a halál legelteti őket; majd uralkodnak rajtuk reggelre az egyenesek, és alakjukat elenyészteti az alvilág, hogy hajlékuk se legyen. (Sheol h7585)
Ámde Isten megváltja lelkemet az alvilág hatalmától, mert magához vesz engem. Széla. (Sheol h7585)
16 Ne boj se kad se ko bogati; kad raste slava doma njegova.
Ne félj, midőn meggazdagszik valaki, midőn sokasodik háza dicsősége;
17 Jer kad umre, neæe ništa ponijeti, niti æe poæi za njim slava njegova.
mert holtában nem visz el semmit, nem száll le ő utána dicsősége.
18 Jer dušu njegovu blagosiljaju za života njegova, i slave tebe, što ugaðaš sebi.
Bár életében önnönmagát áldja, és magasztalnak téged, midőn jót teszel magaddal:
19 Ali æe on otiæi u stan otaca svojih, gdje svijeta nigda ne vide.
odajutsz őseid nemzedéhéhez, kik örökre nem látnak világosságot.
20 Èovjek u èasti, ako nije razuman, izjednaèiæe se sa stokom, koju kolju.
Ember az ő dicsőségében, de értelem hiján, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
