Psalmi 18
1 Ljubiæu te, Gospode, krjeposti moja,
Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből. És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
2 Gospode, grade moj, zaklone moj, koji se oboriti ne može, izbavitelju moj, Bože moj, kamena goro, na kojoj se ne bojim zla, štite moj, rože spasenja mojega, utoèište moje!
Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
3 Prizivljem Gospoda, kojemu se klanjati valja, i opraštam se neprijatelja svojih.
Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
4 Obuzeše me smrtne bolesti, i potoci nevaljalijeh ljudi uplašiše me.
Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem. (Sheol h7585)
6 U svojoj tjeskobi prizvah Gospoda, i k Bogu svojemu povikah; on èu iz dvora svojega glas moj, i vika moja doðe mu do ušiju.
Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
7 Zatrese se i pokoleba se zemlja, zadrmaše se i pomjeriše iz temelja gore, jer se on razljuti.
Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
8 Podiže se dim od gnjeva njegova, iz usta njegovijeh oganj, koji proždire, i živo ugljevlje otskakaše od njega.
Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.
9 Savi nebesa i siðe. Mrak bješe pod nogama njegovijem.
Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
10 Sjede na heruvima i podiže se, i poletje na krilima vjetrnijem.
Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
11 Od mraka naèini sebi krov, sjenicu oko sebe, od mraènijeh voda, oblaka vazdušnijeh.
A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.
12 Od sijevanja pred njim kroz oblake njegove udari grad i živo ugljevlje.
Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.
13 Zagrmje na nebesima Gospod, i višnji pusti glas svoj, grad i živo ugljevlje.
És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén.
14 Pusti strijele svoje, i razmetnu ih; silu munja, i rasu ih.
És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
15 I pokazaše se izvori vodeni, i otkriše se temelji vasionoj od prijetnje tvoje, Gospode, od dihanja duha gnjeva tvojega.
És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
16 Tada pruži s visine ruku, uhvati me, izvuèe me iz vode velike.
Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.
17 Izbavi me od neprijatelja mojega silnoga i od mojih nenavidnika, kad bijahu jaèi od mene.
Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
18 Ustaše na me u dan nevolje moje, ali mi Gospod bi potpora.
Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
19 Izvede me na prostrano mjesto, i izbavi me, jer sam mu mio.
És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
20 Dade mi Gospod po pravdi mojoj, i za èistotu ruku mojih dariva me.
Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
21 Jer se držah putova Gospodnjih, i ne odmetnuh se Boga svojega,
Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.
22 Nego su svi zakoni njegovi preda mnom, i zapovijesti njegovijeh ne uklanjam od sebe.
Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
23 Bih mu vjeran, i èuvah se od bezakonja svojega.
És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.
24 Dade mi Gospod po pravdi mojoj, po èistoti ruku mojih pred oèima njegovima.
És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.
25 Sa svetima postupaš sveto, s èovjekom vjernim vjerno,
Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
26 S èistim èisto, a s nevaljalim nasuprot njemu.
A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
27 Jer ti pomažeš ljudima nevoljnim, a oèi ponosite ponižavaš.
Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
28 Ti raspaljuješ vidjelo moje; Gospod moj prosvjetljuje tamu moju.
Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
29 S tobom razbijam vojsku, i s Bogom svojim skaèem preko zida.
Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.
30 Put je Božji vjeran, rijeè Gospodnja èista. On je štit svjema koji se u nj uzdaju.
Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.
31 Jer ko je Bog osim Gospoda, i ko je obrana osim Boga našega?
Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
32 Ovaj Bog opasuje me snagom, i èini mi vjeran put.
Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:
33 Daje mi noge kao u jelena, i na visine stavlja me.
Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
34 Uèi ruke moje boju, i mišice moje èini da su luk od mjedi.
Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
35 Ti mi daješ štit spasenja svojega; desnica tvoja drži me, i milost tvoja èini me velika.
És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
36 Ti širiš korak moj, te se ne spotièu noge moje.
Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
37 Tjeram neprijatelje svoje i stižem ih, i ne vraæam se dok ih ne istrijebim.
Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
38 Obaram ih, i ne mogu ustati, padaju pod noge moje.
Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
39 Jer me ti opasuješ snagom za boj, i koji ustanu na me, obaraš ih preda mnom.
Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
40 Neprijatelja mojih pleæi ti mi obraæaš, i potirem nenavidnike svoje.
És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.
41 Oni vièu, ali nema pomagaèa, ka Gospodu, ali ih on ne sluša.
Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
42 Rasipam ih kao prah po vjetru, kao blato po ulicama gazim ih.
És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.
43 Ti me izbavljaš od bune narodne, postavljaš me da sam glava tuðim plemenima; narod kojega ne poznavah, služi mi.
Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
44 Po samome èuvenju slušaju me, tuðini pokorni su mi.
A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
45 Tuðini blijede, dršæu u gradovima svojim.
Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.
46 Živ je Gospod, i da je blagosloven braniè moj! Da se uzvisi Bog spasenja mojega,
Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
47 Bog, koji mi daje osvetu, i pokorava mi narode,
Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
48 Koji me izbavlja od neprijatelja, podiže me nad one koji ustaju na me i od èovjeka žestoka izbavlja me!
A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
49 Toga radi hvalim te, Gospode, pred narodima, i pojem imenu tvojemu,
Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.
50 Koji slavno izbavljaš cara svojega, i èiniš milost pomazaniku svojemu Davidu i natražju njegovu dovijeka.
Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké.
