Psalmi 18
1 Ljubiæu te, Gospode, krjeposti moja,
A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól; a ki elmondta az Örökkévalónak ez ének szavait, a mely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből és Sául kezéből. Mondta: Szeretlek, Örökkévaló, én erőm!
2 Gospode, grade moj, zaklone moj, koji se oboriti ne može, izbavitelju moj, Bože moj, kamena goro, na kojoj se ne bojim zla, štite moj, rože spasenja mojega, utoèište moje!
Az Örökkévaló szírtem és váram és megszabadítóm, Istenem, sziklám, kiben menedékem van, paizsom, üdvöm szarúja, mentsváram!
3 Prizivljem Gospoda, kojemu se klanjati valja, i opraštam se neprijatelja svojih.
A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
4 Obuzeše me smrtne bolesti, i potoci nevaljalijeh ljudi uplašiše me.
Körülfogtak halálnak kötelei, vésznek árjai ijesztettek;
alvilágnak kötelei környékeztek, elém kerültek a halálnak tőrei. (Sheol h7585)
6 U svojoj tjeskobi prizvah Gospoda, i k Bogu svojemu povikah; on èu iz dvora svojega glas moj, i vika moja doðe mu do ušiju.
Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez fohászkodom; hallja templomából szavamat, fohászom eléje jut, füleibe.
7 Zatrese se i pokoleba se zemlja, zadrmaše se i pomjeriše iz temelja gore, jer se on razljuti.
Ingott, rengett a föld, a hegyek alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
8 Podiže se dim od gnjeva njegova, iz usta njegovijeh oganj, koji proždire, i živo ugljevlje otskakaše od njega.
Füst szállott fel orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
9 Savi nebesa i siðe. Mrak bješe pod nogama njegovijem.
meghajtotta az eget és leszállt, s ködhomály lábai alatt.
10 Sjede na heruvima i podiže se, i poletje na krilima vjetrnijem.
Kérubra űlt és repült; suhant a szélnek szárnyain.
11 Od mraka naèini sebi krov, sjenicu oko sebe, od mraènijeh voda, oblaka vazdušnijeh.
Sötétséget tett rejtekévé, maga körül sátoráúl, vizek sötétjét, fellegek sűrűjét.
12 Od sijevanja pred njim kroz oblake njegove udari grad i živo ugljevlje.
A fénytől őelőtte elvonúltak felhői – jégeső és tűzparazsak.
13 Zagrmje na nebesima Gospod, i višnji pusti glas svoj, grad i živo ugljevlje.
Égben dörgött az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja hangját – jégesőt és tűzparazsat.
14 Pusti strijele svoje, i razmetnu ih; silu munja, i rasu ih.
Küldte nyilait és szétszórta őket, villámokat lőtt és megzavarta őket.
15 I pokazaše se izvori vodeni, i otkriše se temelji vasionoj od prijetnje tvoje, Gospode, od dihanja duha gnjeva tvojega.
Meglátszottak a vizeknek medrei, feltárúltak a vi1ág alapjai, dorgálásodtól, oh Örökkévaló, orrod fuvallatának leheletétől.
16 Tada pruži s visine ruku, uhvati me, izvuèe me iz vode velike.
Lenyúl a magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
17 Izbavi me od neprijatelja mojega silnoga i od mojih nenavidnika, kad bijahu jaèi od mene.
Megment hatalmas ellenemtől, és gyűlölőimtől, mert erősbek nálam.
18 Ustaše na me u dan nevolje moje, ali mi Gospod bi potpora.
Elém törtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
19 Izvede me na prostrano mjesto, i izbavi me, jer sam mu mio.
Kivezetett engem tágas térre, kiragadott, mert kedvelt engem.
20 Dade mi Gospod po pravdi mojoj, i za èistotu ruku mojih dariva me.
Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
21 Jer se držah putova Gospodnjih, i ne odmetnuh se Boga svojega,
Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszúl Istenemtől;
22 Nego su svi zakoni njegovi preda mnom, i zapovijesti njegovijeh ne uklanjam od sebe.
mert ítéletei mind előttem vannak, és törvényeit nem távolítom el magamtól.
23 Bih mu vjeran, i èuvah se od bezakonja svojega.
Gáncstalan voltam ő vele: őrizkedtem bűnömtől.
24 Dade mi Gospod po pravdi mojoj, po èistoti ruku mojih pred oèima njegovima.
S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint szemei előtt.
25 Sa svetima postupaš sveto, s èovjekom vjernim vjerno,
Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan férfiúval gáncstalanúl;
26 S èistim èisto, a s nevaljalim nasuprot njemu.
megtisztúlttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
27 Jer ti pomažeš ljudima nevoljnim, a oèi ponosite ponižavaš.
Mert te a szegény népet megsegíted és a büszke szemeket leslázod.
28 Ti raspaljuješ vidjelo moje; Gospod moj prosvjetljuje tamu moju.
Mert te világíttatod mécsesemet, az Örökkévaló, én Istenem fénynyé teszi sötétségemet.
29 S tobom razbijam vojsku, i s Bogom svojim skaèem preko zida.
Mert veled rohanok meg csapatot, s Istenemmel ugrok fel falra.
30 Put je Božji vjeran, rijeè Gospodnja èista. On je štit svjema koji se u nj uzdaju.
Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, paizsa ő mind a benne menedéket keresőknek.
31 Jer ko je Bog osim Gospoda, i ko je obrana osim Boga našega?
Mert ki Isten az Örökkévalón kívűl, és ki a szikla Istenünkön kívűl.
32 Ovaj Bog opasuje me snagom, i èini mi vjeran put.
Az Isten az, ki felövez engem erővel, és gáncstalanná tette útamat.
33 Daje mi noge kao u jelena, i na visine stavlja me.
Olyanná teszi lábaimat, mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
34 Uèi ruke moje boju, i mišice moje èini da su luk od mjedi.
Karczra tanítja kezeimet, hogy érczíjjat ragadjanak karjaim.
35 Ti mi daješ štit spasenja svojega; desnica tvoja drži me, i milost tvoja èini me velika.
Adtad nekem üdvödnek paizsát, jobbod támaszt engem, és nagygyá tesz a nyájasságod.
36 Ti širiš korak moj, te se ne spotièu noge moje.
Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
37 Tjeram neprijatelje svoje i stižem ih, i ne vraæam se dok ih ne istrijebim.
Üldözöm ellenségeimet és útolérem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
38 Obaram ih, i ne mogu ustati, padaju pod noge moje.
Szétzúzom őket, hogy föl sem kelhetnek, elhullanak lábaim alatt.
39 Jer me ti opasuješ snagom za boj, i koji ustanu na me, obaraš ih preda mnom.
Felöveztél erővel a karczra, legörnyeszted támadóimat alattam.
40 Neprijatelja mojih pleæi ti mi obraæaš, i potirem nenavidnike svoje.
Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy megsemmítsem.
41 Oni vièu, ali nema pomagaèa, ka Gospodu, ali ih on ne sluša.
Fohászkodnak, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
42 Rasipam ih kao prah po vjetru, kao blato po ulicama gazim ih.
Szétmorzsolom őket, mint port szél előtt, mint utczák sarát, kiürítem őket.
43 Ti me izbavljaš od bune narodne, postavljaš me da sam glava tuðim plemenima; narod kojega ne poznavah, služi mi.
Megszabadítottál népnek küzdelmeitől, teszel engem nemzetek fejévé, nem-ismertem nép szolgál engem.
44 Po samome èuvenju slušaju me, tuðini pokorni su mi.
Fülhallásra engednek nekem, külföldnek fiai hízelegnek nekem.
45 Tuðini blijede, dršæu u gradovima svojim.
Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
46 Živ je Gospod, i da je blagosloven braniè moj! Da se uzvisi Bog spasenja mojega,
Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék üdvöm Istene;
47 Bog, koji mi daje osvetu, i pokorava mi narode,
az Isten, ki nékem megtorlást enged és népeket alám hódoltat,
48 Koji me izbavlja od neprijatelja, podiže me nad one koji ustaju na me i od èovjeka žestoka izbavlja me!
megszabadít ellenségeimtől, támadóim közül is fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
49 Toga radi hvalim te, Gospode, pred narodima, i pojem imenu tvojemu,
Azért magasztallak a nemzetek közt, oh Örökkévaló, és nevednek hadd dallok;
50 Koji slavno izbavljaš cara svojega, i èiniš milost pomazaniku svojemu Davidu i natražju njegovu dovijeka.
ki nagygyá teszi királyának segítségét és kegyet mível fölkentjével, Dáviddal és magzatjával örökké.
