Psalmi 132
1 Opomeni se, Gospode, Davida i sve smjernosti njegove,
Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
2 Kako se kunijaše Gospodu, i zavjetovaše Bogu Jakovljevu:
A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
3 “Neæu uæi u šator doma svojega, niti æu leæi na postelju odra svojega;
Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
4 Neæu dati sna oèima svojima, ni vjeðama svojima drijema;
Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
5 Dok ne naðem mjesta Gospodu, stana Bogu Jakovljevu.”
Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
6 Evo, èusmo da je u Jefremovoj zemlji, naðosmo ga na poljima Kirijat-Jarimskim.
Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
7 Uðimo u stan njegov, poklonimo se podnožju nogu njegovijeh.
Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
8 Stani, Gospode, na poèivalištu svojem, ti i kovèeg sile tvoje.
Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
9 Sveštenici tvoji nek se obuku u pravdu, i sveci tvoji nek se raduju.
Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
10 Radi Davida sluge svojega nemoj odvratiti lica od pomazanika svojega.
Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
11 Zakle se Gospod Davidu u istini, od koje neæe otstupiti; od poroda tvojega posadiæu na prijestolu tvojemu.
Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
12 Ako sinovi tvoji ušèuvaju zavjet moj i otkrivenja moja kojima æu ih nauèiti, onda æe i sinovi njihovi dovijeka sjedjeti na prijestolu svom.
Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
13 Jer je izabrao Gospod Sion, i omilje mu živjeti na njemu.
Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
14 Ovo je poèivalište moje uvijek, ovdje æu se naseliti; jer mi je omiljelo.
Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
15 Hranu æu njegovu blagosloviti, nište njegove nasitiæu hljeba.
Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
16 Sveštenike æu njegove obuæi u spasenje, i sveti æe se njegovi radovati.
Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
17 Tu æu uèiniti da uzraste rog Davidu, postaviæu vidjelo pomazaniku svojemu.
Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
18 Neprijatelje æu njegove obuæi u sramotu; a na njemu æe cvjetati vijenac njegov.
Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
