Psalmi 132
1 Opomeni se, Gospode, Davida i sve smjernosti njegove,
Zarándoklás éneke. Emlékezzél meg, Örökkévaló, Dávid számára mind az ő sanyargásáról.
2 Kako se kunijaše Gospodu, i zavjetovaše Bogu Jakovljevu:
Aki megesküdött az Örökkévalónak; fogadást tett Jákób hatalmasának:
3 “Neæu uæi u šator doma svojega, niti æu leæi na postelju odra svojega;
nem megyek be házam sátrába, nem szállok föl ágyam nyoszolyájára,
4 Neæu dati sna oèima svojima, ni vjeðama svojima drijema;
nem engedek álmot szemeimnek, szempilláimnak szendergést,
5 Dok ne naðem mjesta Gospodu, stana Bogu Jakovljevu.”
mígnem találok helyet az Örökkévalónak; lakást Jákób hatalmasának.
6 Evo, èusmo da je u Jefremovoj zemlji, naðosmo ga na poljima Kirijat-Jarimskim.
Íme, hallottuk Efrátban, találtuk az erdő mezejében.
7 Uðimo u stan njegov, poklonimo se podnožju nogu njegovijeh.
Hadd menjünk be lakásába, boruljunk le lábai zsámolyához!
8 Stani, Gospode, na poèivalištu svojem, ti i kovèeg sile tvoje.
Kelj föl, Örökkévaló, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája.
9 Sveštenici tvoji nek se obuku u pravdu, i sveci tvoji nek se raduju.
Papjaid öltözzenek igazságba és jámboraid ujjongjanak!
10 Radi Davida sluge svojega nemoj odvratiti lica od pomazanika svojega.
Dávid szolgád miatt ne utasítsd vissza fölkentednek arczát.
11 Zakle se Gospod Davidu u istini, od koje neæe otstupiti; od poroda tvojega posadiæu na prijestolu tvojemu.
Megesküdött az Örökkévaló Dávidnak igazában, a mitől el nem tér: Tested gyümölcséből valót helyezek a te trónodra;
12 Ako sinovi tvoji ušèuvaju zavjet moj i otkrivenja moja kojima æu ih nauèiti, onda æe i sinovi njihovi dovijeka sjedjeti na prijestolu svom.
ha fiaid megőrzik szövetségemet s bizonyságomat, melyre őket tanítom, fiaik is mindenkorig üljenek a te trónodon!
13 Jer je izabrao Gospod Sion, i omilje mu živjeti na njemu.
Mert kiválasztotta az Örökkévaló Cziónt, megkívánta azt magának lakóhelyül:
14 Ovo je poèivalište moje uvijek, ovdje æu se naseliti; jer mi je omiljelo.
ez nyugvóhelyem mindenkorra, itt fogok lakni, mert megkivántam azt.
15 Hranu æu njegovu blagosloviti, nište njegove nasitiæu hljeba.
Eleségét áldva áldom, szűkölködőit jóllakatom kenyérrel,
16 Sveštenike æu njegove obuæi u spasenje, i sveti æe se njegovi radovati.
papjait meg üdvbe öltöztetem, és jámborai ujjongva ujjonganak.
17 Tu æu uèiniti da uzraste rog Davidu, postaviæu vidjelo pomazaniku svojemu.
Ott sarjasztok szarvat Dávidnak, elrendezek mécsest fölkentemnek.
18 Neprijatelje æu njegove obuæi u sramotu; a na njemu æe cvjetati vijenac njegov.
Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta pedig tündöklik koszorúja.
