Psalmi 129

1 Mnogo mi dosaðivaše od mladosti moje, neka reèe Izrailj,

Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

2 Mnogo mi dosaðivaše od mladosti moje, ali me ne svladaše.

Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

3 Na leðima mojim oraše oraèi, i vodiše duge brazde svoje.

Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

4 Gospod je pravedan; isijeèe konopce bezbožnièke.

Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

5 Postidjeæe se, odbiæe se svi koji nenavide Sion.

Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

6 Biæe kao trava na krovovima, koja se sasušuje prije nego se poèupa,

Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

7 Od koje neæe žetelac napuniti ruke svoje, niti naruèja svojega vezilac;

A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

8 I koji prolaze neæe reæi: “Blagoslov Gospodnji na vama! blagosiljamo vas imenom Gospodnjim.”

Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!