Psalmi 107
1 Hvalite Gospoda, jer je dobar; jer je dovijeka milost njegova.
Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
2 Tako neka reku koje je izbavio Gospod, koje je izbavio iz ruke neprijateljeve,
Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
3 Skupio ih iz zemalja, od istoka i zapada, od sjevera i mora.
És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
4 Lutaše po pustinji gdje se ne živi, puta gradu naseljenome ne nahodiše;
Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
5 Bjehu gladni i žedni, i duša njihova iznemagaše u njima;
Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
6 Ali zavikaše ka Gospodu u tuzi svojoj; i izbavi ih iz nevolje njihove.
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
7 I izvede ih na prav put, koji ide u grad naseljeni.
És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
8 Neka hvale Gospoda za milost njegovu, i za èudesa njegova radi sinova ljudskih!
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
9 Jer siti dušu taštu, i dušu gladnu puni dobra.
Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
10 Sjedješe u tami i u sjenu smrtnom, okovani u tugu i u gvožðe;
A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
11 Jer ne slušaše rijeèi Božijih, i ne mariše za volju višnjega.
Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
12 On poništi srce njihovo stradanjem; spotakoše se, i ne bješe ko da pomože.
Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
13 Ali zavikaše ka Gospodu u tuzi svojoj, i izbavi ih iz nevolje njihove;
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
14 Izvede ih iz tame i sjena smrtnoga, i raskide okove njihove.
Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
15 Neka hvale Gospoda za milost njegovu, i za èudesa njegova radi sinova ljudskih!
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
16 Jer razbi vrata mjedena, i prijevornice gvozdene slomi.
Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
17 Bezumnici stradaše za nevaljale putove svoje, i za nepravde svoje.
A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
18 Svako se jelo gadilo duši njihovoj, i doðoše do vrata smrtnijeh.
Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
19 Ali zavikaše ka Gospodu u tuzi svojoj, i izbavi ih iz nevolje njihove.
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
20 Posla rijeè svoju i iscijeli ih, i izbavi ih iz groba njihova.
Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
21 Neka hvale Gospoda za milost njegovu, i za èudesa njegova radi sinova ljudskih!
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
22 I neka prinesu žrtvu za hvalu, i kazuju djela njegova u pjesmama!
És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
23 Koji plove po moru na korabljima, i rade na velikim vodama,
A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,
24 Oni su vidjeli djela Gospodnja, i èudesa njegova u dubini.
Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
25 Kaže, i diže se silan vjetar, i ustaju vali na njemu,
Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
26 Dižu se do nebesa i spuštaju do bezdana: duša se njihova u nevolji razliva;
Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
27 Posræu i ljuljaju se kao pijani; sve mudrosti njihove nestaje.
Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
28 Ali zavikaše ka Gospodu u tuzi svojoj, i izvede ih iz nevolje njihove.
De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
29 On obraæa vjetar u tišinu, i vali njihovi umuknu.
Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
30 Vesele se kad se stišaju, i vodi ih u pristanište koje žele.
És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
31 Neka hvale Gospoda za milost njegovu, i za èudesa njegova radi sinova ljudskih!
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!
32 Neka ga uzvišuju na saboru narodnom, na skupštini starješinskoj slave ga!
És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
33 On pretvara rijeke u pustinju, i izvore vodene u suhotu,
Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
34 Rodnu zemlju u slanu pustaru za nevaljalstvo onijeh koji žive na njoj.
Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
35 On pretvara pustinju u jezera, i suhu zemlju u izvore vodene,
Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
36 I naseljava onamo gladne. Oni zidaju gradove za življenje;
És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
37 Siju polja, sade vinograde i sabiraju ljetinu.
És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
38 Blagosilja ih i množe se jako, i stoke im ne umaljuje.
És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
39 Prije ih bijaše malo, padahu od zla i nevolje, što ih stizaše.
De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
40 On sipa sramotu na knezove, i ostavlja ih da lutaju po pustinji gdje nema putova.
Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
41 On izvlaèi ubogoga iz nevolje, i plemena množi kao stado.
De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
42 Dobri vide i raduju se, a svako nevaljalstvo zatiskuje usta svoja.
Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
43 Ko je mudar, neka zapamti ovo, i neka poznadu milosti Gospodnje.
A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
