Psalmi 102
1 Gospode! èuj molitvu moju, i vika moja nek izaðe preda te.
Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
2 Nemoj odvratiti lica svojega od mene; u dan kad sam u nevolji prigni k meni uho svoje, u dan kad te prizivam, pohitaj, usliši me.
Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
3 Jer proðoše kao dim dani moji, kosti moje kao topionica ogorješe.
Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
4 Pokošeno je kao trava i posahlo srce moje, da zaboravih jesti hljeb svoj.
Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
5 Od uzdisanja mojega prionu kost moja za meso moje.
Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
6 Postadoh kao gem u pustinji; ja sam kao sova na zidinama.
Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
7 Ne spavam, i sjedim kao ptica bez druga na krovu.
Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
8 Svaki dan ruže me neprijatelji moji, i koji su se pomamili na mene, mnom se uklinju.
Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
9 Jedem pepeo kao hljeb, i piæe svoje rastvaram suzama
Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
10 Od gnjeva tvojega i srdnje tvoje; jer podigavši me bacio si me.
indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
11 Dani su moji kao sjen, koji prolazi, i ja kao trava osuših se.
Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
12 A ti, Gospode, ostaješ dovijeka, i spomen tvoj od koljena do koljena.
De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
13 Ti æeš ustati, smilovaæeš se na Sion, jer je vrijeme smilovati se na nj, jer je došlo vrijeme;
Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
14 Jer slugama tvojim omilje i kamenje njegovo, i prah njegov žale.
mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
15 Tada æe se neznabošci bojati imena Gospodnjega, i svi carevi zemaljski slave njegove;
S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
16 Jer æe Gospod sazidati Sion, i javiti se u slavi svojoj;
mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
17 Pogledaæe na molitvu onijeh koji nemaju pomoæi, i neæe se oglušiti molbe njihove.
Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
18 Napisaæe se ovo potonjemu rodu, i narod nanovo stvoren hvaliæe Gospoda,
Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
19 Što je prinikao sa svete visine svoje, Gospod pogledao s neba na zemlju,
hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
20 Da èuje uzdisanje sužnjevo, i odriješi sinove smrtne;
hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
21 Da bi kazivali na Sionu ime Gospodnje i hvalu njegovu u Jerusalimu,
hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
22 Kad se skupe narodi i carstva da služe Gospodu.
mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
23 Strošio je na putu krjepost moju, skratio dane moje.
Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
24 Rekoh: Bože moj! nemoj me uzeti u polovini dana mojih. Tvoje su godine od koljena do koljena.
Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
25 Davno si postavio zemlju, i nebesa su djelo ruku tvojih.
Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
26 To æe proæi, a ti æeš ostati; sve æe to kao haljina ovetšati, kao haljinu promijeniæeš ih i promijeniæe se.
ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
27 Ali ti si taj isti i godine tvoje neæe isteæi.
De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
28 Sinovi æe sluga tvojih živjeti, i sjeme æe se njihovo utvrditi pred licem tvojim.
Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
