Poslovice 1
1 Prièe Solomuna sina Davidova, cara Izrailjeva,
Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
2 Da se poznaje mudrost i nastava, da se razumiju rijeèi razumne,
Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
3 Da se prima nastava u razumu, u pravdi, u sudu i u svemu što je pravo,
Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
4 Da se daje ludima razboritost, mladiæima znanje i pomnjivost.
Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
5 Mudar æe slušati i više æe znati, i razuman æe steæi mudrost,
Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
6 Da razumije prièe i znaèenje, rijeèi mudrijeh ljudi i zagonetke njihove.
Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
7 Poèetak je mudrosti strah Gospodnji; ludi preziru mudrost i nastavu.
Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
8 Slušaj, sine, nastavu oca svojega, i ne ostavljaj nauke matere svoje.
Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
9 Jer æe biti vijenac od milina oko glave tvoje, i grivna na grlu tvom.
Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
10 Sine moj, ako bi te mamili grješnici, ne pristaj;
Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
11 Ako bi rekli: hodi s nama da vrebamo krv, da zasjedamo pravome ni za što;
Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol h7585)
13 Svakojakoga blaga dobiæemo, napuniæemo kuæe svoje plijena;
Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
14 Bacaæeš ždrijeb svoj s nama; jedan æe nam tobolac biti svjema;
Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
15 Sine moj, ne idi na put s njima, èuvaj nogu svoju od staze njihove.
Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
16 Jer nogama svojim trèe na zlo i hite da proljevaju krv.
Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
17 Jer se uzalud razapinje mreža na oèi svakoj ptici;
Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
18 A oni vrebaju svoju krv i zasjedaju svojoj duši.
Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
19 Taki su putovi svijeh lakomijeh na dobitak, koji uzima dušu svojim gospodarima.
Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
20 Premudrost vièe na polju, na ulicama pušta glas svoj;
A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
21 U najveæoj vrevi vièe, na vratima, u gradu govori svoje besjede:
Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
22 Ludi, dokle æete ljubiti ludost? i potsmjevaèima dokle æe biti mio potsmijeh? i bezumni dokle æe mrziti na znanje?
Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
23 Obratite se na karanje moje; evo, izasuæu vam duh svoj, kazaæu vam rijeèi svoje.
Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
24 Što zvah, ali ne htjeste, pružah ruku svoju, ali niko ne mari,
Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
25 Nego odbaciste svaki savjet moj, i karanja mojega ne htjeste primiti;
És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
26 Zato æu se i ja smijati vašoj nevolji, rugaæu se kad doðe èega se bojite;
Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
27 Kad kao pustoš doðe èega se bojite, i pogibao vaša kao oluja kad doðe, kad navali na vas nevolja i muka.
Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
28 Tada æe me zvati, ali se neæu odazvati; rano æe tražiti, ali me neæe naæi.
Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
29 Jer mrziše na znanje, i straha Gospodnjega ne izabraše;
Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
30 Ne pristaše na moj svjet, i preziraše sva karanja moja.
Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
31 Zato æe jesti plod od putova svojih, i nasitiæe se savjeta svojih.
Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
32 Jer æe lude ubiti mir njihov, i bezumne æe pogubiti sreæa njihova.
Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
33 Ali ko me sluša, boraviæe bezbrižno, i biæe na miru ne bojeæi se zla.
A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
