Poslovice 5
1 Sine moj, slušaj mudrost moju, k razumu mojemu prigni uho svoje,
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2 Da se držiš razboritosti, i usne tvoje da hrane znanje.
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
3 Jer s usana tuðe žene kaplje med, i grlo joj je mekše od ulja;
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
4 Ali joj je pošljedak gorak kao pelen, oštar kao maè s obje strane oštar.
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol h7585)
6 Da ne bi mjerio puta životnoga, savijaju se staze njezine da ne znaš.
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
7 Zato, djeco, poslušajte mene, i ne otstupajte od rijeèi usta mojih.
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
8 Neka je daleko od nje put tvoj, i ne približuj se k vratima kuæe njezine,
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9 Da ne bi dao drugima slave svoje i godina svojih nemilostivome,
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10 Da se ne bi tuðinci nasitili tvojega blaga i trud tvoj da ne bi bio u tuðoj kuæi,
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
11 I da ne ridaš na pošljedak, kad se stroši meso tvoje i tijelo tvoje,
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12 I reèeš: kako mrzih na nastavu, i kako srce moje prezira karanje!
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13 I ne poslušah glasa uèitelja svojih, i ne prignuh uha svojega k onima koji me uèahu!
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14 Umalo ne zapadoh u svako zlo usred zbora i skupštine.
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15 Pij vodu iz svojega studenca i što teèe iz tvojega izvora.
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
16 Neka se razlivaju tvoji izvori na polje, i potoci po ulicama.
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
17 Imaj ih sam za se, a ne tuðin s tobom.
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18 Blagosloven da je izvor tvoj, i veseli se ženom mladosti svoje;
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19 Neka ti je kao košuta mila i kao srna ljupka; dojke njezine neka te opijaju u svako doba, u ljubavi njezinoj posræi jednako.
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20 A zašto bi, sine, posrtao za tuðinkom i golio njedra tuðoj,
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21 Kad su pred oèima Gospodu putovi svaèiji, i mjeri sve staze njegove?
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
22 Bezbožnika æe uhvatiti njegova bezakonja, i u uža grijeha svojih zaplešæe se;
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
23 Umrijeæe bez nastave, i od mnoštva ludosti svoje lutaæe.
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
