Poslovice 17
1 Bolji je zalogaj suha hljeba s mirom nego kuæa puna poklane stoke sa svaðom.
Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.
2 Razuman sluga biæe gospodar nad sinom sramotnijem i s braæom æe dijeliti našljedstvo.
Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.
3 Topionica je za srebro i peæ za zlato, a srca iskušava Gospod.
Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.
4 Zao èovjek pazi na usne zle, a lažljivac sluša jezik pakostan.
A gonosztevő hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.
5 Ko se ruga siromahu, sramoti stvoritelja njegova; ko se raduje nesreæi, neæe ostati bez kara.
A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét; a ki gyönyörködik másnak nyomorúságában, büntetlen nem lészen!
6 Vijenac su starcima unuci, a slava sinovima oci njihovi.
A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.
7 Ne prilièi bezumnom visoka besjeda, akamoli knezu lažljiva besjeda.
Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.
8 Poklon je dragi kamen onome koji ga prima, kuda se god okrene napreduje.
Drága kő az ajándék elfogadójának szemei előtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.
9 Ko pokriva prijestup, traži ljubav; a ko ponavlja stvar, rastavlja glavne prijatelje.
Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen előhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.
10 Ukor tišti razumnoga veæma nego ludoga sto udaraca.
Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.
11 Zao èovjek traži samo odmet, ali æe se ljut glasnik poslati na nj.
Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.
12 Bolje je da èovjeka srete medvjedica kojoj su oteti medvjediæi, nego bezumnik u svom bezumlju.
Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az ő bolondságában.
13 Ko vraæa zlo za dobro, neæe se zlo odmaæi od kuæe njegove.
A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.
14 Ko poène svaðu, otvori ustavu vodi; zato prije nego se zametne, proði se raspre.
Mint a ki árvizet szabadít el, olyan a háborúság kezdete; azért minekelőtte kihatna, hagyd el a versengést.
15 Ko opravda krivoga i ko osudi pravoga, obojica su gad Gospodu.
A ki igaznak mondja a bűnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettő.
16 Na što je blago bezumnome u ruci kad nema razuma da pribavi mudrost?
Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?
17 U svako doba ljubi prijatelj, i brat postaje u nevolji.
Minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.
18 Èovjek bezuman daje ruku i jamèi se za prijatelja svojega.
Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja előtt.
19 Ko miluje svaðu, miluje grijeh; ko podiže uvis vrata svoja, traži pogibao.
Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.
20 Ko je opaka srca, neæe naæi dobra; i ko dvolièi jezikom, pašæe u zlo.
Az elfordult szívű ember nem nyerhet jót, és a ki az ő nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.
21 Ko rodi bezumna, na žalost mu je, niti æe se radovati otac luda.
A ki szül bolondot, szüli ő magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.
22 Srce veselo pomaže kao lijek, a duh žalostan suši kosti.
A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.
23 Bezbožnik prima poklon iz njedara da prevrati putove pravdi.
A kebelből kivett ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására.
24 Razumnomu je na licu mudrost, a oèi bezumniku vrljaju nakraj zemlje.
Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei országolnak a földnek végéig.
25 Žalost je ocu svojemu sin bezuman, i jad roditeljci svojoj.
Búsulása az ő atyjának a bolond fiú, és az ő szülőjének keserűsége.
26 Nije dobro globiti pravednika, ni da knezovi biju koga što je radio pravo.
Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.
27 Usteže rijeèi svoje èovjek koji zna, i tiha je duha èovjek razuman.
A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkű, az értelmes férfiú.
28 I bezuman kad muèi, misli se da je mudar, i razuman, kad stiskuje usne svoje.
Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.
