Filipljanima 2

1 Ako ima dakle koje pouèenje u Hristu, ili ako ima koja utjeha ljubavi, ako ima koja zajednica duha, ako ima koje srce žalostivo i milost,

Ha tehát helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vigasztalásának, ha helye van a Lélekben való közösségnek, ha helye van a szívnek és könyörületességnek,

2 Ispunite moju radost, da jedno mislite, jednu ljubav imate, jedinodušni i jedinomisleni:

akkor teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyetértésben, ugyanazon szeretettel viseltetvén egymás iránt, egy érzésben, ugyanazon akarattal törekedjetek.

3 Ništa ne èinite uz prkos ili za praznu slavu; nego poniznošæu èinite jedan drugoga veæeg od sebe.

Semmit nem cselekedjetek versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan tartsátok egymást különbnek magatoknál.

4 Ne gledajte svaki za svoje, nego i za drugijeh.

Ne nézze senki csak a maga hasznát, hanem a másokét is.

5 Jer ovo da se misli meðu vama što je i u Hristu Isusu,

Ezért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,

6 Koji, ako je i bio u oblièju Božijemu, nije se otimao da se isporedi s Bogom;

aki mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,

7 Nego je ponizio sam sebe uzevši oblièje sluge, postavši kao i drugi ljudi i na oèi naðe se kao èovjek,

hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vett föl, emberekhez hasonlóvá lett.

8 Ponizio sam sebe postavši poslušan do same smrti, a smrti krstove.

És mikor olyan lett, mint egy ember, megalázta magát, engedelmes volt a halálig, mégpedig a keresztfának haláláig.

9 Zato i Bog njega povisi, i darova mu ime koje je veæe od svakoga imena.

Ezért az Isten is felmagasztalta őt, és oly nevet ajándékozott neki, amely minden név fölött való;

10 Da se u ime Isusovo pokloni svako koljeno onijeh koji su na nebu i na zemlji i pod zemljom;

hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.

11 I svaki jezik da prizna da je Gospod Isus Hristos na slavu Boga oca.

És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

12 Tako, ljubazni moji, kao što me svagda slušaste, ne samo kad sam kod vas, nego i sad mnogo veæma kad nijesam kod vas, gradite spasenije svoje sa strahom i drktanjem.

Ezért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nemcsak az én jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, a távollétemben, félelemmel és rettegéssel munkálkodjatok üdvösségeteken;

13 Jer je Bog što èini u vama da hoæete i uèinite kao što mu je ugodno.

mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a tetteket jó kedvéből.

14 Sve èinite bez vike i premišljanja,

Mindent zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek,

15 Da budete pravi i cijeli, djeca Božija bez mane usred roda nevaljaloga i pokvarenoga, u kojemu svijetlite kao vidjela na svijetu,

hogy feddhetetlenek és tiszták legyetek, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, akik között fényletek, mint csillagok e világon.

16 Pridržavajuæi rijeè života, na moju hvalu za dan Hristov, da mi ne bude uzalud trèanje i trud.

Életnek beszédét mutassátok nékik; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába.

17 No ako i žrtvovan budem na žrtvu i službu vjere vaše, radujem se, i radujem se s vama svima.

De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papi szolgálatánál, mégis örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal.

18 Tako i vi radujte se i budite sa mnom radosni.

Azonképpen ti is örüljetek, és örüljetek együtt velem.

19 A nadam se u Gospoda Isusa da æu skoro poslati k vama Timotija, da se i ja razveselim razabravši kako ste vi.

Reménykedem pedig az Úr Jézusban, hogy Timóteust rövidesen elküldöm hozzátok, hogy én is felviduljak, meghallva a dolgaitokat.

20 Jer nijednoga nemam jednake misli sa sobom koji se upravo brine za vas.

Mert nincsen velem senki más, aki olyan lelkületű volna, mint ő, aki igazán szívén viselné dolgaitokat.

21 Jer svi traže što je njihovo, a ne što je Hrista Isusa.

Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét.

22 A njegovo poštenje poznajete, jer kao dijete ocu sa mnom je poslužio u jevanðelju.

Az ő kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképpen atyjával a gyermek, úgy szolgálta ő velem együtt az evangélium ügyét.

23 Njega dakle nadam se da æu poslati odmah kako razberem šta je za mene.

Ezért remélem, hogy elküldöm őt tüstént, mihelyst meglátom saját dolgaim állását,

24 A nadam se u Gospoda da æu i sam skoro doæi k vama.

és bízom az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok menni.

25 Ali naðoh za potrebno da pošljem k vama brata Epafrodita, svojega pomagaèa i drugara u vojevanju, a vašega poslanika i slugu moje potrebe;

De azért szükségesnek tartom, hogy Epafroditoszt, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, aki nektek követetek és szükségemben áldozatot hozó szolgátok, hazaküldjem hozzátok,

26 Jer željaše od srca vas sve da vidi, i žaljaše što ste èuli da je bolovao.

mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után, és gyötrődött amiatt, hogy meghallottátok, hogy ő beteg volt.

27 Jer bješe bolestan do smrti; no Bog pomilova ga, ne samo njega, nego i mene, da mi ne doðe žalost na žalost.

Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten megkönyörült rajta, nemcsak őrajta, hanem rajtam is, hogy szomorúság ne jöjjön szomorúságomra.

28 Zato ga poslah skorije, da se obradujete kad ga opet vidite, i meni da olakša malo.

Ezért hamarabb küldtem őt haza, hogy ha majd meglátjátok őt, ismét örüljetek, és nékem is kisebb legyen a szomorúságom.

29 Primite ga dakle u Gospodu sa svakom radosti, i takove poštujte;

Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel; és az ilyeneket megbecsüljétek:

30 Jer za djelo Hristovo doðe do same smrti, ne marivši za svoj život da naknadi u službi mojoj što vas nemam.

mert a Krisztus dolgáért jutott majdnem halálra, kockára tette életét, hogy kárpótoljon engem azért, hogy ti nem lehettetek szolgálatomra.