Mateju 14
1 U to vrijeme doðe glas do Iroda èetverovlasnika o Isusu;
Abban az időben Heródes negyedes fejedelem meghallotta Jézus hírét,
2 I reèe slugama svojijem: to je Jovan krstitelj; on ustade iz mrtvijeh, i zato èini èudesa.
és ezt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János: ő támadt fel a halálból, és ezért működnek benne az erők.“
3 Jer Irod uhvati Jovana, sveza ga i baci u tamnicu Irodijade radi žene Filipa brata svojega.
Mert Heródes elfogatta Jánost, és megkötözve tömlöcbe vettette Heródiás kedvéért, testvérének, Fülöpnek feleségéért.
4 Jer mu govoraše Jovan: ne možeš ti nje imati.
Mert azt mondta neki János: „Nem szabad neked ővele élned.“
5 I šæaše da ga ubije, ali se poboja naroda; jer ga držahu za proroka.
De amikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert prófétának tartották őt.
6 A kad bijaše dan roðenja Irodova, igra kæi Irodijadina pred njima i ugodi Irodu.
Hanem amikor Heródes születésnapját ünnepelték, táncolt Heródes lánya őelőttük, és megtetszett Heródesnek.
7 Zato i s kletvom obreèe joj dati šta god zaište.
Ezért esküvel fogadta, hogy amit kér, megadja neki.
8 A ona nauèena od matere svoje: daj mi, reèe, ovdje na krugu glavu Jovana krstitelja.
A leány pedig anyja rábeszélésére ezt mondta: „Add ide nekem egy tálban Keresztelő János fejét.“
9 I zabrinu se car; ali kletve radi i onijeh koji se gošæahu s njim, zapovjedi joj dati.
Megszomorodott a király, de esküje és a vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda.
10 I posla te posjekoše Jovana u tamnici.
Elküldetett, hogy fejét vegyék Jánosnak a tömlöcben,
11 I donesoše glavu njegovu na krugu, i dadoše djevojci, i odnese je materi svojoj.
elhozták a fejét egy tálban, odaadták a leánynak, ő pedig odavitte az anyjának.
12 I došavši uèenici njegovi, uzeše tijelo njegovo i ukopaše ga; i doðoše Isusu te javiše.
Azután eljöttek tanítványai, elvitték a testet, és eltemették. Majd elmentek, és jelentették Jézusnak.
13 I èuvši Isus, otide odande u laði u pusto mjesto nasamo. A kad to èuše ljudi, idoše za njim pješice iz gradova.
Amikor ezt meghallotta Jézus, elment onnan hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság ezt meghallva gyalog követte őt a városokból.
14 I izišavši Isus vidje mnogi narod, i sažali mu se za njih, i iscijeli bolesnike njihove.
Amikor kiszállt Jézus, látta a nagy sokaságot, megszánta őket, és betegeiket meggyógyította.
15 A pred veèe pristupiše k njemu uèenici njegovi govoreæi: ovdje je pusto mjesto, a dockan je veæ; otpusti narod neka ide u sela da kupi sebi hrane.
Mikor pedig esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és ezt mondták: „Puszta hely ez, és az idő már későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba, és vegyenek maguknak eleséget.“
16 A Isus reèe im: ne treba da idu; podajte im vi neka jedu.
Jézus pedig ezt mondta nekik: „Nem szükséges elmenniük, adjatok nekik ti enni.“
17 A oni rekoše mu: nemamo ovdje do samo pet hljebova i dvije ribe.
Azok pedig ezt mondták neki: „Nincsen itt csupán öt kenyerünk és két halunk.“
18 A on reèe: donesite mi ih ovamo.
Ő pedig ezt mondta: „Hozzátok ide hozzám.“
19 I zapovjedi narodu da posjedaju po travi; pa uze onijeh pet hljebova i dvije ribe, i pogledavši na nebo blagoslovi, i prelomivši dade uèenicima svojijem, a uèenici narodu.
Akkor megparancsolta a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vette az öt kenyeret és a két halat, szemeit az égre emelte, hálát adott, megszegte a kenyereket, a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak.
20 I jedoše svi, i nasitiše se, i nakupiše komada što preteèe dvanaest kotarica punijeh.
Mindnyájan ettek és jóllaktak, felszedték a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral.
21 A onijeh što su jeli bješe ljudi oko pet hiljada, osim žena i djece.
Akik pedig ettek, mintegy ötezren voltak férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
22 I odmah natjera Isus uèenike svoje da uðu u laðu i naprijed da idu na onu stranu dok on otpusti narod.
Mindjárt ezután Jézus kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak be a hajóba, és menjenek át a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot.
23 I otpustivši narod pope se na goru sam da se moli Bogu. I uveèe bijaše ondje sam.
És amint elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magányosan imádkozni. Mikor pedig beesteledett, egyedül volt ott.
24 A laða bješe nasred mora u nevolji od valova, jer bijaše protivan vjetar.
A hajó pedig ekkor már a tenger közepén volt, a haboktól háborgattatva, mert a szél szembe fújt.
25 A u èetvrtu stražu noæi otide k njima Isus iduæi po moru.
Az éjszaka negyedik részében hozzájuk ment Jézus a tengeren járva.
26 I vidjevši ga uèenici po moru gdje ide, poplašiše se govoreæi: to je utvara; i od straha povikaše.
Amikor látták a tanítványok, hogy a tengeren jár, megrémültek, és azt mondták, hogy kísértet, és félelmükben kiáltoztak.
27 A Isus odmah reèe im govoreæi: ne bojte se; ja sam, ne plašite se.
Jézus azonnal hozzájuk szólt, és ezt mondta: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!“
28 A Petar odgovarajuæi reèe: Gospode! ako si ti, reci mi da doðem k tebi po vodi.
Péter ekkor így felelt neki: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád mehessek a vízen.“
29 A on reèe: hodi. I izišavši iz laðe Petar iðaše po vodi da doðe k Isusu.
Ő pedig ezt mondta: „Jöjj!“És Péter kiszállt a hajóból, hogy a vizeken járva Jézushoz menjen.
30 No videæi vjetar veliki uplaši se, i poèevši se topiti, povika govoreæi: Gospode, pomagaj!
De amikor látta a nagy szelet, megrémült, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: „Uram, tarts meg engem!“
31 I odmah Isus pruživši ruku uhvati Petra, i reèe mu: malovjerni! zašto se posumnja?
Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?“
32 I kad uðoše u laðu, presta vjetar.
Amikor beléptek a hajóba, elállt a szél.
33 A koji bijahu u laði pristupiše i pokloniše mu se govoreæi: vaistinu ti si sin Božij.
A hajóban levők pedig odamentek hozzá, leborultak előtte és mondták: „Bizony, Isten Fia vagy.“
34 I prešavši doðoše u zemlju Genisaretsku.
És átkelve a tavon eljutottak Genezáret földjére.
35 I poznavši ga ljudi iz onoga mjesta, poslaše po svoj onoj okolini, i donesoše k njemu sve bolesnike.
Amikor megismerték őt annak a helynek lakosai, szétküldték hírét az egész környékben, és minden beteget odavittek hozzá.
36 I moljahu ga da se samo dotaknu skuta od njegove haljine; i koji se dotakoše ozdraviše.
Kérték, hogy csak ruhájának peremét érinthessék meg. Akik megérintették, mindnyájan meggyógyultak.
