Luki 2
1 U to vrijeme pak iziðe zapovijest od æesara Avgusta da se prepiše sav svijet.
Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár parancsolatot adott ki, hogy írják össze az egész földet.
2 Ovo je bio prvi prijepis za vladanja Kirinova Sirijom.
Ez az összeírás először akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó.
3 I poðoše svi da se prepišu svaki u svoj grad.
Mindenki elment tehát a maga városába, hogy összeírják.
4 Tada poðe i Josif iz Galileje iz grada Nazareta u Judeju u grad Davidov koji se zvaše Vitlejem, jer on bijaše iz doma i plemena Davidova,
József is elment Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelynek neve Betlehem, mivel Dávid házából és nemzetségéből való volt,
5 Da se prepiše s Marijom, isprošenom za njega ženom, koja bješe trudna.
hogy összeírják Máriával, aki jegyese volt, és aki várandós volt.
6 I kad onamo bijahu, doðe vrijeme da ona rodi.
És történt, amikor ott voltak, eljött szülésének ideje.
7 I rodi sina svojega prvenca, i povi ga, i metnu ga u jasli; jer im ne bijaše mjesta u gostionici.
És megszülte elsőszülött fiát, és bepólyálta, és jászolba fektette, mert nem volt helyük a vendégfogadóban.
8 I bijahu pastiri u onome kraju koji èuvahu noænu stražu kod stada svojega.
Pásztorok voltak azon a vidéken, akik kinn a mezőn tanyáztak, és éjszaka is őrködtek nyájuk mellett.
9 I gle, anðeo Gospodnji stade meðu njima, i slava Gospodnja obasja ih; i uplašiše se vrlo.
És íme, az Úr angyala hozzájuk jött, és az Úr dicsősége körülvette őket, és nagy félelem vett erőt rajtuk.
10 I reèe im anðeo: ne bojte se; jer gle, javljam vam veliku radost koja æe biti svemu narodu.
Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Íme, nagy örömöt hirdetek nektek, amely az egész népnek öröme lesz.
11 Jer vam se danas rodi spas, koji je Hristos Gospod, u gradu Davidovu.
Mert Megtartó született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
12 I eto vam znaka: naæi æete dijete povito gdje leži u jaslima.
Ez pedig nektek a jel: egy kisgyermeket találtok bepólyálva feküdni a jászolban.“
13 I ujedanput postade s anðelom mnoštvo vojnika nebeskijeh, koji hvaljahu Boga govoreæi:
És hirtelen az angyallal mennyei seregek sokasága jelent meg, akik Istent dicsérték, és ezt mondták:
14 Slava na visini Bogu, i na zemlji mir, meðu ljudima dobra volja.
„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!“
15 I kad anðeli otidoše od njih na nebo, pastiri govorahu jedan drugome: hajdemo do Vitlejema, da vidimo to što se tamo dogodilo što nam kaza Gospod.
És történt, hogy amikor elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok ezt mondták egymásnak: „Menjünk el egészen Betlehemig, és lássuk meg, ami történt, amit az Úr tudtul adott nekünk.“
16 I doðoše brzo, i naðoše Mariju i Josifa i dijete gdje leži u jaslima.
Elmentek azért nagy sietséggel, és megtalálták Máriát és Józsefet és a kisgyermeket, aki a jászolban feküdt.
17 A kad vidješe, kazaše sve što im je kazano za to dijete.
Ezt látva elbeszélték azt, amit a gyermekről hallottak.
18 I svi koji èuše diviše se tome što im kazaše pastiri.
Mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak.
19 A Marija èuvaše sve rijeèi ove i slagaše ih u srcu svojemu.
Mária pedig megőrizte, és szívében forgatta a hallottakat.
20 I vratiše se pastiri slaveæi i hvaleæi Boga za sve što èuše i vidješe kao što im bi kazano.
A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítették és dicsérték Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogy az megmondatott nekik.
21 I kad se navrši osam dana da ga obrežu, nadjenuše mu ime Isus, kao što je anðeo rekao dok se još nije bio ni zametnuo u utrobi.
Amikor a nyolc nap elmúlt, hogy a kisgyermeket körülmetéljék, Jézusnak nevezték, ahogy az angyal nevezte mielőtt még anyja méhében megfogant.
22 I kad doðe vrijeme da idu na molitvu po zakonu Mojsijevu, doniješe ga u Jerusalim da ga metnu pred Gospoda,
Amikor Mózes törvénye szerint leteltek Mária tisztulásának napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
23 Kao što je napisano u zakonu Gospodnjemu: da se svako dijete muško koje najprije otvori matericu posveti Gospodu; )
Ahogyan meg van írva az Úr törvényében, hogy minden elsőszülött fiú az Úrnak legyen szentelve,
24 I da prinesu prilog, kao što je reèeno u zakonu Gospodnjemu, dvije grlice, ili dva golubiæa.
és hogy áldozatot mutassanak be az Úr törvénye szerint: „Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.“
25 I gle, bijaše u Jerusalimu èovjek po imenu Simeun, i taj èovjek bješe pravedan i pobožan, koji èekaše utjehe Izrailjeve, i Duh sveti bijaše u njemu.
És íme, volt Jeruzsálemben egy ember, akinek a neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő volt, és várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.
26 I njemu bješe sveti Duh kazao da neæe vidjeti smrti dok ne vidi Hrista Gospodnjega.
Azt a kinyilatkoztatást kapta a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
27 I kaza mu Duh te doðe u crkvu; i kad donesoše roditelji dijete Isusa da svrše za njega zakon po obièaju,
A Lélek indításából a templomba ment, és amikor a gyermek Jézust szülei bevitték, hogy érte a törvény előírása szerint cselekedjenek,
28 I on ga uze na ruke svoje, i hvali Boga i reèe:
karjába vette, és áldotta Istent, és ezt mondta:
29 Sad otpuštaš s mirom slugu svojega, Gospode, po rijeèi svojoj;
„Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat beszéded szerint békességben,
30 Jer vidješe oèi moje spasenije tvoje,
mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
31 Koje si ugotovio pred licem sviju naroda,
amelyet készítettél minden nép szeme láttára,
32 Vidjelo, da obasja neznabošce, i slavu naroda tvojega Izrailja.
világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, Izraelnek dicsőségére.“
33 I Josif i mati njegova èuðahu se tome što se govoraše za njega.
József pedig és az ő anyja csodálkozott azokon, amiket őfelőle mondott.
34 I blagoslovi ih Simeun, i reèe Mariji materi njegovoj: gle, ovaj leži da mnoge obori i podigne u Izrailju, i da bude znak protiv koga æe se govoriti
És Simeon megáldotta őket, és ezt mondta Máriának, az ő anyjának: „Íme, ő sokak elbukására és felemelésére rendeltetett Izraelben, és jel lesz, amelynek sokan ellene mondanak,
35 A i tebi samoj probošæe nož dušu da se otkriju misli mnogijeh srca.
még a te lelkedet is éles tőr járja majd át, hogy sok szív gondolata nyilvánvalóvá legyen.“
36 I bješe Ana proroèica, kæi Fanuilova, od koljena Asirova; ona je ostarjela, a sedam je godina življela s mužem od djevojaštva svojega,
Volt egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser nemzetségéből. Nagyon előrehaladott korú volt, hajadon kora után csak hét esztendeig élt férjével.
37 I udova oko osamdeset i èetiri godine, koja ne odlažaše od crkve, i služaše Bogu dan i noæ postom i molitvama.
Már nyolcvannégy esztendeje özvegy volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.
38 I ona u taj èas doðe, i hvaljaše Gospoda i govoraše za njega svima koji èekahu spasenija u Jerusalimu.
Ugyanabban az órában odalépett, hálát adott az Úrnak, és beszélt róla mindenkinek, akik Jeruzsálemben a megváltást várták.
39 I kad svršiše sve po zakonu Gospodnjemu, vratiše se u Galileju u grad svoj Nazaret.
Amikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, városukba, Názáretbe.
40 A dijete rastijaše i jaèaše u duhu, i punjaše se premudrosti, i blagodat Božija bješe na njemu.
A kisgyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, megtelt bölcsességgel és az Isten kegyelme volt rajta.
41 I roditelji njegovi iðahu svake godine u Jerusalim o prazniku pashe.
Szülei évenként felmentek Jeruzsálembe húsvét ünnepére.
42 I kad mu bi dvanaest godina, doðoše oni u Jerusalim po obièaju praznika;
Amikor tizenkét esztendős lett, szintén fölmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint.
43 I kad dane provedoše i oni se vratiše, osta dijete Isus u Jerusalimu; i ne znade Josif i mati njegova;
Miután elteltek az ünnepnapok, hazaindultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt, de sem József, sem az anyja nem vette észre.
44 Nego misleæi da je s društvom, otidoše dan hoda, i stadoše ga tražiti po rodbini i po znancima.
Azt gondolták, hogy az útitársaik között van. Egynapi járóföldet mentek, és akkor kezdték keresni a rokonok és ismerősök között.
45 I ne našavši ga vratiše se u Jerusalim da ga traže.
Amikor nem találták, visszamentek Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
46 I poslije tri dana naðoše ga u crkvi gdje sjedi meðu uèiteljima, i sluša ih, i pita ih,
És történt, hogy harmadnapra találták meg a templomban, a tanítómesterek között ülve, amint hallgatta és kérdezgette őket.
47 I svi koji ga slušahu divljahu se njegovu razumu i odgovorima.
Mindnyájan, akik őt hallgatták, elcsodálkoztak értelmén és feleletein.
48 I vidjevši ga zaèudiše se, i mati njegova reèe mu: sine! šta uèini nama tako? Evo otac tvoj i ja sa strahom tražismo te.
Amikor szülei meglátták, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: „Fiam, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.“
49 I reèe im: zašto ste me tražili? Zar ne znate da meni treba u onom biti što je oca mojega?
Ő pedig ezt mondta nekik: „Miért kerestetek engem? Vagy nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom?“
50 I oni ne razumješe rijeèi što im reèe.
De ők nem értették, amit mondott nekik.
51 I siðe s njima i doðe u Nazaret; i bijaše im poslušan. I mati njegova èuvaše sve rijeèi ove u srcu svojemu.
Jézus ezután elment velük Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja szívében megőrizte mindezeket.
52 I Isus napredovaše u premudrosti i u rastu i u milosti kod Boga i kod ljudi.
Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben és az Isten és emberek előtti kedvességben.
