Luki 1
1 Buduæi da mnogi poèeše opisivati dogaðaje koji se ispuniše meðu nama,
Mivel sokan kezdték már rendszeresen megírni azoknak az eseményeknek elbeszélését, amelyek nálunk beteljesedtek,
2 Kao što nam predaše koji isprva sami vidješe i sluge rijeèi biše:
úgy, amint ránk hagyták azokat, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének,
3 Namislih i ja, ispitavši sve od poèetka, po redu pisati tebi, èestiti Teofile,
jónak láttam magam is, aki eleitől fogva mindennek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszeresen írjak neked, jó Teofilus,
4 Da poznaš temelj onijeh rijeèi kojima si se nauèio.
hogy megtudd azoknak a dolgoknak megbízhatóságát, amelyekre tanítottak.
5 U vrijeme Iroda cara Judejskoga bijaše neki sveštenik od reda Avijna, po imenu Zarija, i žena njegova od plemena Aronova, po imenu Jelisaveta.
Heródesnek, Júdea királyának idejében volt egy Zakariás nevű pap, az Abija rendjéből. Felesége pedig Áron leányai közül való volt, és annak neve: Erzsébet.
6 A bijahu oboje pravedni pred Bogom, i življahu u svemu po zapovijestima i uredbama Gospodnjijem bez mane.
Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr parancsolatai és rendelései szerint.
7 I ne imadijahu djece; jer Jelisaveta bješe nerotkinja, i bijahu oboje veæ stari.
Nem volt nekik gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és mindketten már idős emberek voltak.
8 I dogodi se, kad on služaše po svome redu pred Bogom,
Történt pedig, hogy amikor rendjének beosztása szerint papi szolgálatot végzett Isten előtt,
9 Da po obièaju sveštenstva doðe na njega da iziðe u crkvu Gospodnju da kadi.
a papi tiszt szokása szerint rá került a sor, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa a füstölőáldozatot.
10 I sve mnoštvo naroda bijaše napolju i moljaše se Bogu u vrijeme kaðenja.
A nép egész sokasága kint imádkozott a füstölőáldozat idején.
11 A njemu se pokaza anðeo Gospodnji koji stajaše s desne strane oltara kadionoga.
Neki pedig megjelent az Úr angyala, megállt a füstölőoltár jobb oldalán.
12 I kad ga vidje Zarija uplaši se i strah napade na nj.
Láttára megrettent Zakariás, és félelem szállta meg.
13 A anðeo reèe mu: ne boj se, Zarija; jer je uslišena tvoja molitva: i žena tvoja Jelisaveta rodiæe ti sina, i nadjeni mu ime Jovan.
Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Zakariás, mert meghallgatásra talált a te könyörgésed, és feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit nevezz Jánosnak.
14 I biæe tebi radost i veselje, i mnogi æe se obradovati njegovu roðenju.
Ő örömödre és vigasságodra lesz, és sokan fognak örülni születésének,
15 Jer æe biti veliki pred Bogom, i neæe piti vina i sikera; i napuniæe se Duha svetoga još u utrobi matere svoje;
mert nagy lesz ő az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel.
16 I mnoge æe sinove Izrailjeve obratiti ka Gospodu Bogu njihovome;
És Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
17 I on æe naprijed doæi pred njim u duhu i sili Ilijnoj da obrati srca otaca k djeci, i nevjernike k mudrosti pravednika, i da pripravi Gospodu narod gotov.
És maga is Isten előtt fog járni Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy az Úr számára felkészítse a népet.“
18 I reèe Zarija anðelu: po èemu æu ja to poznati? jer sam ja star i žena je moja vremenita.
Zakariás ezt mondta az angyalnak: „Miből tudhatom ezt meg? Mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős.“
19 I odgovarajuæi anðeo reèe mu: ja sam Gavrilo što stojim pred Bogom, i poslan sam da govorim s tobom i da ti javim ovu radost.
Az angyal így válaszolt neki: „Én vagyok Gábriel, aki Isten előtt állok. Ő küldött engem, hogy beszéljek veled, és ezt az örömhírt meghozzam neked.
20 I evo, onijemiæeš i neæeš moæi govoriti do onoga dana dok se to ne zbude; jer nijesi vjerovao mojim rijeèima koje æe se zbiti u svoje vrijeme.
Íme, megnémulsz, és nem szólhatsz addig a napig, amelyen ezek megtörténnek, mert nem hittél az én beszédemnek, amelyek majd beteljesednek a maguk idejében.“
21 I narod èekaše Zariju, i èuðahu se što se zabavi u crkvi.
A nép pedig várta Zakariást, és csodálkozott, hogy a templomban késlekedik.
22 A izišavši ne mogaše da im govori; i razumješe da mu se nešto utvorilo u crkvi; i on namigivaše im; i osta nijem.
Amikor kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és ebből megértették, hogy látomást látott a templomban, mert csak integetett nekik, és néma maradt.
23 I kad se navršiše dani njegove službe otide kuæi svojoj.
És történt, hogy amikor leteltek szolgálatának napjai, elment haza.
24 A poslije ovijeh dana zatrudnje Jelisaveta žena njegova, i krijaše se pet mjeseci govoreæi:
E napok után felesége, Erzsébet fogant méhében, és öt hónapra elrejtőzött, és ezt mondta:
25 Tako mi uèini Gospod u dane ove u koje pogleda na me da me izbavi od ukora meðu ljudima.
„Így cselekedett velem az Úr azokban a napokban, amelyekben rám tekintett, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.“
26 A u šesti mjesec posla Bog anðela Gavrila u grad Galilejski po imenu Nazaret
A hatodik hónapban Isten elküldte Gábriel angyalt Galileának Názáret nevű városába
27 K djevojci isprošenoj za muža, po imenu Josifa iz doma Davidova; i djevojci bješe ime Marija.
egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfinak volt a jegyese. A szűznek Mária volt a neve.
28 I ušavši k njoj anðeo reèe: raduj se, blagodatna! Gospod je s tobom, blagoslovena si ti meðu ženama.
És az angyal bement hozzá, és ezt mondta: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van!“
29 A ona vidjevši ga poplaši se od rijeèi njegove i pomisli: kakav bi ovo bio pozdrav?
Ő pedig megdöbbent ezekre a szavakra, és elgondolkozott, hogy milyen köszöntés ez.
30 I reèe joj anðeo: ne boj se, Marija! Jer si našla milost u Boga.
Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél!
31 I evo zatrudnjeæeš, i rodiæeš sina, i nadjeni mu ime Isus.
Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.
32 On æe biti veliki, i nazvaæe se sin najvišega, i daæe mu Gospod Bog prijesto Davida oca njegova;
Ő nagy lesz, és a Magasságos Fiának nevezik, és neki adja az Úr Isten Dávidnak, az Ő atyjának királyi székét.
És uralkodik a Jákób házán örökké, és az Ő királyságának nem lesz vége!“ (aiōn g165)
34 A Marija reèe anðelu: kako æe to biti kad ja ne znam za muža?
Mária ezt mondta az angyalnak: „Hogyan lesz ez, hiszen nincs férjem?“
35 I odgovarajuæi anðeo reèe joj: duh sveti doæi æe na tebe, i sila najvišega osjeniæe te; zato i ono što æe se roditi biæe sveto, i nazvaæe se sin Božij.
Így válaszolt neki az angyal: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért aki születik, Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.
36 I evo Jelisaveta tvoja tetka, i ona zatrudnje sinom u starosti svojoj, i ovo je šesti mjesec njojzi, koju zovu nerotkinjom.
Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapban van az, akit meddőnek mondtak,
37 Jer u Boga sve je moguæe što reèe.
mert Istennél semmi sem lehetetlen.“
38 A Marija reèe: evo sluškinje Gospodnje; neka mi bude po rijeèi tvojoj. I anðeo otide od nje.
Mária ezt mondta: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen úgy, ahogy mondtad.“És akkor elment tőle az angyal.
39 A Marija ustavši onijeh dana otide brzo u gornju zemlju u grad Judin.
Azokban a napokban útra kelt Mária, és nagy sietséggel a hegyvidékre, Júda egyik városába ment.
40 I uðe u kuæu Zarijinu, i pozdravi se s Jelisavetom.
Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
41 I kad Jelisaveta èu èestitanje Marijino, zaigra dijete u utrobi njezinoj, i Jelisaveta se napuni Duha svetoga,
És történt, hogy amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, a magzat megmozdult méhében, és Erzsébet megtelt Szentlélekkel,
42 I povika zdravo i reèe: blagoslovena si ti meðu ženama, i blagosloven je plod utrobe tvoje.
és hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
43 I otkud meni ovo da doðe mati Gospoda mojega k meni?
De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám?
44 Jer gle, kad doðe glas èestitanja tvojega u uši moje, zaigra dijete radosno u utrobi mojoj.
Mert íme, amikor köszöntésed szava eljutott fülembe, a magzat ujjongva megmozdult méhemben.
45 I blago onoj koja vjerova; jer æe se izvršiti što joj kaza Gospod.
És boldog az, aki hitt, mert beteljesednek azok, amiket az Úr neki mondott.“
46 I reèe Marija: velièa duša moja Gospoda;
Akkor Mária ezt mondta: „Magasztalja az én lelkem az Urat,
47 I obradova se duh moj Bogu spasu mojemu,
és örvendez az én lelkem megtartó Istenemben.
48 Što pogleda na poniženje sluškinje svoje; jer gle, otsad æe me zvati blaženom svi naraštaji;
Mert rátekintett szolgálóleányának alázatos állapotára, mert íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék.
49 Što mi uèini velièinu silni, i sveto ime njegovo;
Mert nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas, és szent az ő neve.
50 I milost je njegova od koljena na koljeno onima koji ga se boje.
És irgalma nemzedékről nemzedékre van azokon, akik őt félik.
51 Pokaza silu rukom svojom; razasu ponosite u mislima srca njihova.
Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.
52 Zbaci silne s prijestola, i podiže ponižene.
Hatalmasokat döntött le trónjaikról, és felmagasztalta az alázatosokat.
53 Gladne napuni blaga, i bogate otpusti prazne.
Éhezőket látott el javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
54 Primi Izrailja slugu svojega da se opomene milosti;
Felkarolta Izraelnek, az ő szolgájának ügyét, mert megemlékezett irgalmasságáról
Ábrahám és utódai iránt örökké – amint megmondta atyáinknak.“ (aiōn g165)
56 Marija pak sjedi s njom oko tri mjeseca, i vrati se kuæi svojoj.
Mária Erzsébettel maradt három hónapig, aztán hazament.
57 A Jelisaveti doðe vrijeme da rodi, i rodi sina.
Amikor eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.
58 I èuše njezini susjedi i rodbina da je Gospod pokazao veliku milost svoju na njoj, i radovahu se s njom.
És meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr kegyelmesen cselekedett vele, együtt örültek vele.
59 I u osmi dan doðoše da obrežu dijete, i šæadijahu da mu nadjenu ime oca njegova, Zarija.
És történt a nyolcadik napon, eljöttek körülmetélni a gyermeket, és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarták őt nevezni.
60 I odgovarajuæi mati njegova reèe: ne, nego da bude Jovan.
Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: „Nem, hanem János legyen a neve.“
61 I rekoše joj: nikoga nema u rodbini tvojoj da mu je tako ime.
És ezt mondták neki: „De hiszen senki sincs rokonságodban, akit így hívnának.“
62 I namigivahu ocu njegovu kako bi on htio da mu nadjenu ime.
És intettek atyjának, hogy hogyan akarja nevezni.
63 I zaiskavši dašèicu, napisa govoreæi: Jovan mu je ime. I zaèudiše se svi.
Ő pedig egy táblát kért, és ezt írta rá: „János a neve.“Erre mindenki elcsodálkozott.
64 I odmah mu se otvoriše usta i jezik njegov, i govoraše hvaleæi Boga.
És egyszerre megnyílt szája és nyelve, és beszélt, és áldotta Istent.
65 I uðe strah u sve susjede njihove; i po svoj gornjoj Judeji razglasi se ovaj sav dogaðaj.
Félelem szállta meg a szomszédokat, és Júdea egész hegyvidékén elhíresztelték mindezeket.
66 I svi koji èuše metnuše u srce svoje govoreæi: šta æe biti iz ovoga djeteta? I ruka Gospodnja bješe s njim.
Akik meghallották, szívükbe vésték, és ezt mondták: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?“Az Úr keze vele volt.
67 I Zarija otac njegov napuni se Duha svetoga, i prorokova govoreæi:
Zakariás, az ő atyja megtelt Szentlélekkel, és így prófétált:
68 Blagosloven Gospod Bog Jakovljev što pohodi i izbavi narod svoj,
„Áldott az Úr, Izrael Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az Ő népét,
69 I podiže nam rog spasenija u domu Davida sluge svojega,
és erős üdvözítőt támasztott nekünk az ő gyermekének, Dávidnak házában,
amint szólott a szent prófétáinak szája által örök időktől fogva, (aiōn g165)
71 Da æe nas izbaviti od našijeh neprijatelja i iz ruku sviju koji mrze na nas;
hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazoknak kezéből, akik minket gyűlölnek;
72 Uèiniti milost ocima našijem, i opomenuti se svetoga zavjeta svojega,
hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről,
73 Kletve kojom se kleo Avraamu ocu našemu da æe nam dati
az esküről, amellyel megesküdött Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy megadja nekünk,
74 Da se izbavimo iz ruku neprijatelja svojijeh, i da mu služimo bez straha,
hogy megszabadulva ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk Neki,
75 I u svetosti i u pravdi pred njim dok smo god živi.
szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.
76 I ti, dijete, nazvaæeš se prorok najvišega; jer æeš iæi naprijed pred licem Gospodnjijem da mu pripraviš put;
Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy útjait előkészítsd,
77 Da daš razum spasenija narodu njegovu za oproštenje grijeha njihovijeh,
és az üdvösség ismeretére megtanítsd az ő népét a bűnök bocsánatával,
78 Po dubokoj milosti Boga našega, po kojoj nas je pohodio istok s visine;
a mi Istenünknek nagy irgalmasságáért, amellyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,
79 Da obasjaš one koji sjede u tami i u sjenu smrtnome; da uputiš noge naše na put mira.
hogy világítson azoknak, akik a halál árnyékában ülnek, és igazgassa lábunkat a békesség útjára.“
80 A dijete rastijaše i jaèaše duhom, i bijaše u pustinji dotle dok se ne pokaza Izrailju.
A kisgyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában volt egészen addig a napig, amelyen nyilvánosan föl nem lépett Izraelben.
