Tužbalice 5
1 Opomeni se, Gospode, što nas zadesi; pogledaj i vidi sramotu našu.
Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
2 Našljedstvo naše privali se tuðincima, domovi naši inostrancima.
Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
3 Postasmo sirote, bez oca, matere naše kao udovice.
Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
4 Svoju vodu pijemo za novce, svoja drva kupujemo.
Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
5 Na vratu nam je jaram, i gone nas; umoreni nemamo odmora.
Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
6 Pružamo ruku k Misircima i Asircima, da se nasitimo hljeba.
Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Oci naši zgriješiše, i nema ih, a mi nosimo bezakonja njihova.
Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
8 Robovi nam gospodare, nema nikoga da izbavi iz ruku njihovijeh.
Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
9 Sa strahom za život svoj od maèa u pustinji donosimo sebi hljeb.
Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
10 Koža nam pocrnje kao peæ od ljute gladi.
Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
11 Sramote žene na Sionu i djevojke po gradovima Judinijem.
Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
12 Knezove vješaju svojim rukama, ne poštuju lica staraèkoga.
Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
13 Mladiæe uzimaju pod žrvnje, i djeca padaju pod drvima.
Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
14 Staraca nema više na vratima, ni mladiæa na pjevanju.
Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
15 Nesta radosti srcu našemu, igra naša pretvori se u žalost.
Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
16 Pade vijenac s glave naše; teško nama, što zgriješismo!
Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
17 Stoga je srce naše žalosno, stoga oèi naše potamnješe,
Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
18 Sa gore Siona, što opustje, i lisice idu po njoj.
Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
19 Ti, Gospode, ostaješ dovijeka, prijesto tvoj od koljena do koljena.
Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
20 Zašto hoæeš da nas zaboraviš dovijeka, da nas ostaviš zadugo?
Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
21 Obrati nas, Gospode, k sebi, i obratiæemo se; ponovi dane naše kako bijahu prije.
Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
22 Jer eda li æeš nas sasvijem odbaciti i gnjeviti se na nas veoma?
Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
