Jov 5
1 Zovi; hoæe li ti se ko odazvati? i komu æeš se izmeðu svetijeh obratiti?
Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?
2 Doista bezumnoga ubija gnjev, i ludoga usmræuje srdnja.
Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.
3 Ja vidjeh bezumnika gdje se ukorijenio; ali odmah prokleh stan njegov.
Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.
4 Sinovi su njegovi daleko od spasenja i satiru se na vratima a nema ko da izbavi.
Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.
5 Ljetinu njegovu jede gladni i ispred trnja kupi je, i lupež ždere blago njihovo.
A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.
6 Jer muka ne izlazi iz praha niti nevolja iz zemlje nièe.
Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!
7 Nego se èovjek raða na nevolju, kao što iskre iz ugljevlja uzlijeæu u vis.
Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.
8 Ali ja bih Boga tražio, i pred Boga bih iznio stvar svoju,
Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.
9 Koji èini stvari velike i neispitljive, divne, kojima nema broja;
A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen.
10 Koji spušta dažd na zemlju i šalje vodu na polja;
A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.
11 Koji podiže ponižene, i žalosne uzvišuje k spasenju;
Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
12 Koji rasipa misli lukavijeh da ruke njihove ne svrše ništa;
A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
13 Koji hvata mudre u njihovu lukavstvu, i namjeru opakih obara;
A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
14 Danju nailaze na mrak, i u podne pipaju kao po noæi.
Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
15 On izbavlja ubogoga od maèa, od usta njihovijeh i od ruke silnoga.
A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt;
16 Tako ima nadanja siromahu, a zloæa zatiskuje usta svoja.
Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.
17 Gle, blago èovjeku koga Bog kara; i zato ne odbacuj karanja svemoguæega.
Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
18 Jer on zadaje rane, i zavija; on udara, i ruke njegove iscjeljuju.
Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
19 Iz šest nevolja izbaviæe te; ni u sedmoj neæe te se zlo dotaæi.
Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
20 U gladi izbaviæe te od smrti i u ratu od maèa.
Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.
21 Kad jezik šiba, biæeš sakriven, niti æeš se bojati pustoši kad doðe.
A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.
22 Smijaæeš se pustoši i gladi, niti æeš se bojati zvijerja zemaljskoga.
A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.
23 Jer æeš s kamenjem poljskim biti u vjeri, i zvijerje æe poljsko biti u miru s tobom.
Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.
24 I vidjeæeš da je mir u šatoru tvom, kuæiæeš kuæu svoju i neæeš se prevariti.
Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.
25 Vidjeæeš kako æe ti se umnožiti sjeme tvoje, i porod æe tvoj biti kao trava na zemlji.
Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.
26 Star æeš otiæi u grob kao što se žito snosi u stog u svoje vrijeme.
Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.
27 Eto, razgledasmo to, tako je; poslušaj i razumij.
Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.
