Jov 29

1 Još nastavi Jov besjedu svoju i reèe:

És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:

2 O da bih bio kao preðašnjih mjeseca, kao onijeh dana kad me Bog èuvaše,

Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;

3 Kad svijetljaše svijeæom svojom nad glavom mojom, i pri vidjelu njegovu hoðah po mraku,

mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!

4 Kako bijah za mladosti svoje, kad tajna Božija bijaše u šatoru mom,

Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;

5 Kad još bijaše svemoguæi sa mnom, i djeca moja oko mene,

midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;

6 Kad se trag moj oblivaše maslom, i stijena mi toèaše ulje potocima,

midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.

7 Kad izlažah na vrata kroz grad, i na ulici namještah sebi stolicu:

Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:

8 Mladiæi videæi me uklanjahu se, a starci ustajahu i stajahu,

megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;

9 Knezovi prestajahu govoriti i metahu ruku na usta svoja,

vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;

10 Upravitelji ustezahu glas svoj i jezik im prianjaše za grlo.

előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.

11 Jer koje me uho èujaše, nazivaše me blaženijem; i koje me oko viðaše, svjedoèaše mi

Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.

12 Da izbavljam siromaha koji vièe, i sirotu i koji nema nikoga da mu pomože;

Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.

13 Blagoslov onoga koji propadaše dolažaše na me, i udovici srce raspijevah;

Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.

14 U pravdu se oblaèih i ona mi bijaše odijelo, kao plašt i kao vijenac bijaše mi sud moj.

Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.

15 Oko bijah slijepcu i noga hromu.

Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;

16 Otac bijah ubogima, i razbirah za raspru za koju ne znah.

apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.

17 I razbijah kutnjake nepravedniku, i iz zuba mu istrzah grabež.

Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.

18 Zato govorah: u svojem æu gnijezdu umrijeti, i biæe mi dana kao pijeska.

Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;

19 Korijen moj pružaše se kraj vode, rosa bivaše po svu noæ na mojim granama.

gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;

20 Slava moja pomlaðivaše se u mene, i luk moj u ruci mojoj ponavljaše se.

dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.

21 Slušahu me i èekahu, i muèahu na moj svjet.

Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.

22 Poslije mojih rijeèi niko ne pogovaraše, tako ih natapaše besjeda moja.

Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;

23 Jer me èekahu kao dažd, i usta svoja otvorahu kao na pozni dažd.

s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.

24 Kad bih se nasmijao na njih, ne vjerovahu, i sjajnosti lica mojega ne razgonjahu.

Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.

25 Kad bih otišao k njima, sjedah u zaèelje, i bijah kao car u vojsci, kad tješi žalosne.

Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.