Jov 22
1 A Elifas Temanac odgovori i reèe:
Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
2 Može li Bogu biti èovjek koristan? Sam je sebi koristan èovjek mudar.
Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
3 Je li svemoguæemu radost, ako si pravedan? ili mu je dobit, ako hodiš bez mane?
Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
4 Hoæe li te karati i iæi na sud s tobom zato što te se boji?
A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
5 Nije li zloæa tvoja velika? i nepravdama tvojim ima li kraja?
Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
6 Jer si uzimao zalog od braæe svoje ni za što, i svlaèio si haljine s golijeh.
Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
7 Umornoga nijesi napojio vode, i gladnome nijesi dao hljeba.
Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
8 Zemlja je bila èovjeka silnoga, i ugledni je sjedio u njoj.
A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
9 Udovice si otpuštao prazne, i mišice sirotama potirao si.
Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
10 Zato su oko tebe zamke, i straši te strah iznenada.
Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
11 I mrak je oko tebe da ne vidiš, i povodanj pokriva te.
Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
12 Nije li Bog na visini nebeskoj? pogledaj gore zvijezde, kako su visoko.
Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
13 Ali ti kažeš: šta zna Bog? eda li æe kroz tamu suditi?
És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
14 Oblaci ga zaklanjaju, te ne vidi; hoda po krugu nebeskom.
Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
15 Jesi li zapazio stari put kojim su išli nepravednici,
Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
16 Koji se iskorijeniše prije vremena i voda se razli po temelju njihovu?
A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
17 Govorahu Bogu: idi od nas. Šta bi im uèinio svemoguæi?
A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
18 A on im je napunio kuæe dobra. Ali namjera bezbožnièka daleko je od mene.
Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
19 Vidjeæe pravednici i radovaæe se, i bezazleni potsmijevaæe im se.
Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
20 Da, još nije uništeno dobro naše, a ostatak je njihov proždro oganj.
Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
21 Složi se s njim i pomiri se; tako æe ti biti dobro.
Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
22 Primi iz usta njegovijeh zakon, i složi rijeèi njegove u srcu svom.
Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
23 Ako se vratiš k svemoguæemu, opet æeš se nazidati, ako udaljiš od šatora svojih bezakonje,
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
24 Tada æeš metati po prahu zlato i Ofirsko zlato po kamenju iz potoka.
Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
25 I svemoguæi biæe ti zlato i srebro i sila tvoja.
És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
26 Jer æeš se tada radovati o Gospodu, i podignuæeš k Bogu lice svoje.
Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
27 Moliæeš mu se, i uslišiæe te, i zavjete svoje izvršiæeš.
Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
28 Što god naumiš, izlaziæe ti; i na putovima tvojim svijetliæe vidjelo.
Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
29 Kad drugi budu poniženi, reæi æeš: da se podignu; i Bog æe izbaviti onoga ko je oborenijeh oèiju.
Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
30 Izbaviæe i onoga koji nije bez krivice; izbaviæe se èistotom ruku tvojih.
Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
