Jov 21
1 A Jov odgovori i reèe:
Felelt Jób és mondta:
2 Slušajte dobro rijeèi moje, i to æe mi biti od vas utjeha.
Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
3 Potrpite me da ja govorim, a kad izgovorim, potsmijevajte se.
Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
4 Eda li se ja èovjeku tužim? i kako ne bi bio žalostan duh moj?
Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
5 Pogledajte na me, i divite se, i metnite ruku na usta.
Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
6 Ja kad pomislim, strah me je, i groza poduzima tijelo moje.
Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
7 Zašto bezbožnici žive? stare? i bogate se?
Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
8 Sjeme njihovo stoji tvrdo pred njima zajedno s njima, i natražje njihovo pred njihovijem oèima.
Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
9 Kuæe su njihove na miru bez straha, i prut Božji nije nad njima.
Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
10 Bikovi njihovi skaèu, i ne promašaju; krave njihove tele se, i ne jalove se.
Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
11 Ispuštaju kao stado djecu svoju, i sinovi njihovi poskakuju.
Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
12 Podvikuju uz bubanj i uz gusle, vesele se uza sviralu.
Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
Jóban végzik el napjaikat a egy pillanat alatt az alvilágba szállanak alá. (Sheol h7585)
14 A Bogu kažu: idi od nas, jer neæemo da znamo za putove tvoje.
Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
15 Šta je svemoguæi, da mu služimo? i kaka nam je korist, da mu se molimo?
mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
16 Gle, dobro njihovo nije u njihovoj ruci; namjera bezbožnièka daleko je od mene.
Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Koliko se puta gasi žižak bezbožnièki i dolazi im pogibao, dijeli im muke u gnjevu svom Bog?
Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
18 Bivaju li kao pljeva na vjetru, kao prah koji raznosi vihor?
Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
19 Èuva li Bog sinovima njihovijem pogibao njihovu, plaæa im da osjete?
Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
20 Vide li svojim oèima pogibao svoju, i piju li gnjev svemoguæega?
saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
21 Jer šta je njima stalo do kuæe njihove nakon njih, kad se broj mjeseca njihovijeh prekrati?
Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
22 Eda li æe Boga ko uèiti mudrosti, koji sudi visokima?
Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
23 Jedan umire u potpunoj sili svojoj, u miru i u sreæi.
Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
24 Muzlice su mu pune mlijeka, i kosti su mu vlažne od moždina.
sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
25 A drugi umire ojaðene duše, koji nije uživao dobra.
Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
26 Obojica leže u prahu, i crvi ih pokrivaju.
Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
27 Eto, znam vaše misli i sudove, kojima mi èinite krivo.
Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
28 Jer govorite: gdje je kuæa silnoga, i gdje je šator u kom nastavaju bezbožnici?
Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
29 Nijeste li nikad pitali putnika? i što vam kazaše neæete da znate,
– nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
30 Da se na dan pogibli ostavlja zadac, kad se pusti gnjev.
hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
31 Ko æe ga ukoriti u oèi za život njegov? i ko æe mu vratiti što je uèinio?
Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
32 Ali se iznosi u groblje i ostaje u gomili.
Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
33 Slatke su mu grude od doline, i vuèe za sobom sve ljude, a onima koji ga pretekoše nema broja.
édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
34 Kako me dakle naprazno tješite kad u odgovorima vašim ostaje prijevara?
Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
