Isaija 32
1 Evo, car æe carovati pravo i knezovi æe vladati po pravdi.
Íme igazság szerint fog király uralkodni és kormányzók fognak jog szerint kormányozni.
2 I èovjek æe biti kao zaklon od vjetra, i kao utoèište od poplave, kao potoci na suhu mjestu, kao sjen od velike stijene u zemlji sasušenoj.
És mindegyik lesz mint menedék szél elől, mint rejtek zápor ellen, mint vízpatakok a sivatagban, mint nehéz kőszálnak árnyéka bágyadt földön.
3 I oèi onijeh koji vide neæe biti zaslijepljene, i uši onijeh koji èuju slušaæe.
Nem vakulnak meg a látók szemei és a hallók fülei figyelni fognak.
4 I srce nerazumnijeh razumjeæe mudrost, i jezik mutavijeh govoriæe brzo i razgovijetno.
Az elhamarkodók szíve értelmes lesz megismerésre és a dadogók nyelve siet tisztán beszélni.
5 Nevaljalac se neæe više zvati knez, niti æe se tvrdica nazivati podašnijem.
Nem neveztetik többé az aljas nemesnek és a fösvény nem mondatik előkelőnek.
6 Jer nevaljalac o nevaljalstvu govori, i srce njegovo gradi bezakonje, radeæi licemjerno i govoreæi na Boga laž, da isprazni dušu gladnomu i napoj žednomu da uzme.
Mert az aljas aljasságot beszél és szíve jogtalanságot cselekszik, istentelenséget cselekedve és tévedést beszélve az Örökkévaló ellen, üresen hagyva az éhezőnek lelkét és a szomjazónak italát elvonva.
7 I sprave tvrdièine zle su; smišlja lukavštine da zatre nište rijeèima lažnijem i kad siromah govori pravo.
És a fösvénynek fegyverei gonoszak; ő fondorlatokat eszelt ki, hogy megrontsa a szegényeket hazug beszédekkel és mikor a szűkölködő jogosságot beszél.
8 Ali knez smišlja kneževski, i ustaje da radi kneževski.
De a nemes dolgokat eszelt ki, és ő nemes dolgoknál megmarad.
9 Ustanite, žene mirne, slušajte glas moj; kæeri bezbrižne, èujte rijeèi moje.
Gondtalan asszonyok, fel, halljátok szavamat, bizakodó leányok, figyeljetek beszédemre.
10 Za mnogo godina biæete u smetnji, vi bezbrižne; jer neæe biti berbe, i sabiranje neæe doæi.
Esztendőn fölül napok múlva remegni fogtok ti bizakodók, mert elveszett a szüret, gyümölcsszedés nem lesz.
11 Strašite se, vi mirne; drkæite, vi bezbrižne, svucite se, budite gole, i pripašite oko sebe kostrijet,
Reszkessetek ti gondtalanok, remegjetek ti bizakodók, vetkőzzetek, meztelenedjetek, gyászt öltsetek az ágyékra!
12 Bijuæi se u prsi za lijepijem njivama, za rodnijem èokotima.
Mellet verdesnek a gyönyörűséges mező miatt, a termékeny szőlő miatt.
13 Trnje i èkalj niknuæe na zemlji naroda mojega, i po svijem kuæama veselijem, u gradu veselom.
Népem földjén tövis és tüske nő ki, bizony mind a vígságos házain az ujjongó városnak.
14 Jer æe se dvorovi ostaviti, vreve gradske nestaæe; kule i stražare postaæe peæine dovijeka, radost divljim magarcima i paša stadima,
Mert a kastély pusztán maradt, a zajos város elhagyatott, bástya és őrtorony barlangokká váltak örökre, vadszamarak vígságául, nyájak legelőjéül.
15 Dokle se ne izlije na nas duh s visine i pustinja postane njiva a njiva se stane uzimati za šumu.
Mígnem kiömlik ránk a szellem a magasból és a puszta termőfölddé lesz és a termőföld erdőnek tekintetik.
16 Tada æe sud stanovati u pustinji, i pravda æe stajati na njivi.
És lakozik a pusztában jogosság és igazság a termőföldön lakik.
17 I mir æe biti djelo pravde, što æe pravda uèiniti biæe pokoj i bezbrižnost dovijeka.
És lesz az igazságnak műve béke és az igazság munkája békesség és biztonság mindörökre.
18 I moj æe narod sjedjeti u mirnu stanu i u šatorima pouzdanijem, na poèivalištima tihim.
És lakni fog népem a béke hajlékában és biztos lakásokban és gondtalan nyugalomban.
19 Ali æe grad pasti na šumu, i grad æe se vrlo sniziti.
És jégeső lesz, mikor ledől az erdő és alacsonyra alacsonyul a város.
20 Blago vama koji sijete pokraj svake vode, i puštate volove i magarce.
Boldogok ti; akik magot szórtok minden víz mellett, kik szabadon bocsátjátok az ökör és szamár lábát.
