< 2 Samuelova 22 >

1 I izgovori David Gospodu rijeèi ove pjesme, kad ga izbavi Gospod iz ruku svijeh neprijatelja njegovijeh i iz ruke Saulove;
Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
2 I reèe: Gospod je moja stijena i grad moj i izbavitelj moj.
És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
3 Bog je stijena moja, u njega æu se uzdati, štit moj i rog spasenja mojega, zaklon moj i utoèište moje, spasitelj moj, koji me izbavlja od sile.
Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
4 Prizivljem Gospoda, kojega valja hvaliti, i opraštam se neprijatelja svojih.
Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
5 Jer obuzeše me smrtni bolovi, potoci nevaljalijeh ljudi uplašiše me.
Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
6 Bolovi grobni opkoliše me, stegoše me zamke smrtne. (Sheol h7585)
A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám. (Sheol h7585)
7 U tjeskobi svojoj prizvah Gospoda, i k Bogu svojemu povikah, on èu iz dvora svojega glas moj, i vika moja doðe mu do ušiju.
Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
8 Zatrese se i pokoleba se zemlja, temelji nebesima zadrmaše se i pomjeriše se, jer se on razgnjevi.
Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.
9 Podiže se dim iz nozdara njegovijeh i iz usta njegovijeh oganj koji proždire, živo ugljevlje otskakaše od njega.
Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.
10 Savi nebesa i siðe; a mrak bijaše pod nogama njegovijem.
Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
11 I sjede na heruvima i poletje, i pokaza se na krilima vjetrnijem.
A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
12 Od mraka naèini oko sebe šator, od mraènijeh voda, oblaka vazdušnijeh.
Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.
13 Od sijevanja pred njim goraše živo ugljevlje.
Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
14 Zagrmje s nebesa Gospod, i višnji pusti glas svoj.
És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
15 Pusti strijele svoje, i razmetnu ih; munje, i razasu ih.
Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
16 Pokazaše se dubine morske, i otkriše se temelji vasiljenoj od prijetnje Gospodnje, od dihanja duha iz nozdara njegovijeh.
És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
17 Tada pruži s visine ruku i uhvati me, izvuèe me iz vode velike.
Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
18 Izbavi me od neprijatelja mojega silnoga i od mojih nenavidnika, kad bijahu jaèi od mene.
Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
19 Ustaše na me u dan nevolje moje, ali mi Gospod bi potpora.
Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.
20 I izvede me na prostrano mjesto, izbavi me, jer sam mu mio.
Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
21 Dade mi Gospod po pravdi mojoj, po èistoti ruku mojih dariva me.
Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
22 Jer se držah putova Gospodnjih, i ne odmetnuh se Boga svojega.
Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
23 Nego su svi zakoni njegovi preda mnom, i zapovijesti njegovijeh ne uklanjam od sebe.
Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
24 I bih mu vjeran, i èuvah se od bezakonja svojega.
Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
25 Dade mi Gospod po pravdi mojoj, po èistoti mojoj pred oèima njegovima.
Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
26 Sa svetima postupaš sveto, s èovjekom vjernijem vjerno;
Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
27 S èistijem èisto postupaš, a s nevaljalijem nasuprot njemu.
A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
28 Jer pomažeš narodu nevoljnom, a na ponosite spuštaš oèi svoje i ponižavaš ih.
Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
29 Ti si vidjelo moje, Gospode, i Gospod prosvjetljuje tamu moju.
Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
30 S tobom razbijam vojsku, s Bogom svojim skaèem preko zida.
Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
31 Put je Božji vjeran, rijeè Gospodnja èista. On je štit svjema koji se uzdaju u nj.
Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
32 Jer ko je Bog osim Gospoda? i ko je stijena osim Boga našega?
Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
33 Bog je krjepost moja i sila moja, i èini da mi je put bez mane.
Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
34 Daje mi noge kao u jelena, i na visine moje stavlja me.
Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
35 Uèi ruke moje boju, te lome luk mjedeni mišice moje.
Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.
36 Ti mi daješ štit spasenja svojega, i milost tvoja èini me velika.
Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.
37 Širiš korake moje poda mnom, te se ne omièu gležnji moji.
Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
38 Tjeram neprijatelje svoje, i potirem ih, i ne vraæam se dokle ih ne istrijebim.
Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
39 I istrebljujem ih, i obaram ih da ne mogu ustati, nego padaju pod noge moje.
Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
40 Jer me ti opasuješ snagom za boj: koji ustanu na me, obaraš ih poda me.
Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
41 Neprijatelja mojih pleæi ti mi obraæaš, i potirem nenavidnike svoje.
Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,
42 Obziru se, ali nema pomagaèa: vièu ka Gospodu, ali ih ne sluša.
Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
43 Satirem ih kao prah zemaljski, kao blato po ulicama gazim ih i razmeæem.
Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.
44 Ti me izbavljaš od bune naroda mojega, èuvaš me da sam glava narodima; narod kojega ne poznavah služi mi.
Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
45 Tuðini laskaju mi, èujuæi pokoravaju mi se.
Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,
46 Tuðini blijede, dršæu u gradovima svojim.
Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
47 Živ je Gospod, i da je blagoslovena stijena moja. Da se uzvisi Bog, stijena spasenja mojega.
Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
48 Bog, koji mi daje osvetu, i pokorava mi narode,
Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
49 Koji me izvodi iz neprijatelja mojih, i podiže me nad one koji ustaju na me, i od èovjeka žestoka izbavlja me.
Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
50 Toga radi hvalim te, Gospode, po narodima, i pojem imenu tvojemu,
Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
51 Koji slavno izbavljaš cara svojega, i èiniš milost pomazaniku svojemu Davidu i sjemenu njegovu dovijeka.
Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!

< 2 Samuelova 22 >