2 Korinæanima 3
1 Poèinjemo li se opet sami hvaliti vama? Ili trebamo kao neki preporuènijeh poslanica na vas ili od vas?
Elkezdjük-e ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánlólevelekre hozzátok vagy tőletek?
2 Jer ste vi naša poslanica napisana u srcima našima, koju poznaju i èitaju svi ljudi;
A mi levelünk ti vagytok, szívünkbe írva, amelyet ismer és olvas minden ember.
3 Koji ste se pokazali da ste poslanica Hristova, koju smo mi služeæi napisali ne mastilom nego Duhom Boga živoga, ne na kamenijem daskama nego na mesanijem daskama srca.
Mert nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írva, nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.
4 A takovo pouzdanje imamo kroz Hrista u Boga,
Ilyen bizodalmunk Krisztus által van Isten iránt.
5 Ne da smo vrsni od sebe pomisliti što, kao od sebe, nego je naša vrsnoæa od Boga;
Nem mintha önmagunktól volnánk alkalmasak, magunknak tulajdonítva valamit, ellenkezőleg a mi alkalmas voltunk Istentől van,
6 Koji i uèini nas vrsne da budemo sluge novom zavjetu, ne po slovu nego po duhu; jer slovo ubija, a duh oživljuje.
aki alkalmassá tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.
7 Ako li služba smrti koja je u kamenju izrezana slovima, bi u slavi da sinovi Izrailjevi ne mogoše pogledati na lice Mojsijevo od slave lica njegova koja prestaje:
Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy Izrael fiai nem is nézhettek Mózes arcára, arcának mulandó dicsősége miatt,
8 Akamoli neæe mnogo veæma služba duha biti u slavi?
hogyne volna még inkább dicsőséges a Lélek szolgálata?
9 Jer kad je služba osuðenja slava, mnogo veæma izobiluje služba pravde u slavi.
Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?
10 Jer i nije slavno što se proslavi s ove strane prema prevelikoj slavi.
Sőt az egykor dicsőített, már nem is dicsőséges, az őt felülmúló dicsőség miatt.
11 Jer kad je slavno ono što prestaje, mnogo æe veæma biti u slavi ono što ostaje.
Mert ha dicsőséges a mulandó, sokkal inkább dicsőséges a maradandó.
12 Imajuæi dakle takovi nad s velikom slobodom radimo;
Mivel tehát ilyen reménységünk van, nagy nyíltsággal szólunk.
13 I ne kao što Mojsije metaše pokrivalo na lice svoje, da ne bi mogli sinovi Izrailjevi gledati svršetka onome što prestaje.
És nem úgy, mint Mózes, aki leplet borított arcára, hogy ne lássák Izrael fiai mulandó dicsőségének végét.
14 No zaslijepiše pomisli njihove; jer do samoga ovog dana stoji ono pokrivalo neotkriveno u èitanju starog zavjeta, jer u Hristu prestaje.
De értelmük eltompult. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van felfedetlenül az Ószövetség olvasásánál, mert az csak Krisztusban tűnik el.
15 Nego do danas kad se èita Mojsije, pokrivalo na srcu njihovom stoji.
Sőt mindmáig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul szívükre,
16 A kad se obrate ka Gospodu, uzeæe se pokrivalo.
de ha majd megtérnek az Úrhoz, akkor lehull a lepel.
17 A Gospod je Duh: a gdje je Duh ondje je sloboda.
Az Úr pedig Lélek, és ahol az Úr Lelke van, ott a szabadság.
18 Mi pak svi koji otkrivenijem licem gledamo slavu Gospodnju, preobražavamo se u to isto oblièje iz slave u slavu, kao od Gospodnjega Duha.
Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemléljük, az Úr Lelke által ugyanarra a képre formálódunk, dicsőségről dicsőségre.
