< لُوکَح 24 >

اَتھَ سَپْتاہَپْرَتھَمَدِنےتِپْرَتْیُوشے تا یوشِتَح سَمْپادِتَں سُگَنْدھِدْرَوْیَں گرِہِیتْوا تَدَنْیابھِح کِیَتِیبھِح سْتْرِیبھِح سَہَ شْمَشانَں یَیُح۔ 1
A hét első napján kora reggel elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített keneteket.
کِنْتُ شْمَشانَدْواراتْ پاشانَمَپَسارِتَں درِشْٹْوا 2
A követ a sírról elhengerítve találták,
تاح پْرَوِشْیَ پْرَبھو رْدیہَمَپْراپْیَ 3
és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét.
وْیاکُلا بھَوَنْتِ ایتَرْہِ تیجومَیَوَسْتْرانْوِتَو دْوَو پُرُشَو تاساں سَمِیپے سَمُپَسْتھِتَو 4
Történt, hogy amikor ők ezen megdöbbentek, íme, két férfiú állt melléjük fényes öltözetben.
تَسْماتّاح شَنْکایُکْتا بھُوماوَدھومُکھْیَسْیَسْتھُح۔ تَدا تَو تا اُوچَتُ رْمرِتاناں مَدھْیے جِیوَنْتَں کُتو مرِگَیَتھَ؟ 5
Ők pedig megrémülve arcukat a földre hajtották, azok ezt mondták nekik: „Miért keresitek a holtak között az élőt?
سوتْرَ ناسْتِ سَ اُدَسْتھاتْ۔ 6
Nincs itt, hanem feltámadott. Emlékezzetek rá, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt:
پاپِناں کَریشُ سَمَرْپِتینَ کْرُشے ہَتینَ چَ مَنُشْیَپُتْرینَ ترِتِییَدِوَسے شْمَشانادُتّھاتَوْیَمْ اِتِ کَتھاں سَ گَلِیلِ تِشْٹھَنْ یُشْمَبھْیَں کَتھِتَوانْ تاں سْمَرَتَ۔ 7
Az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia.“
تَدا تَسْیَ سا کَتھا تاساں مَنَحسُ جاتا۔ 8
Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira,
اَنَنْتَرَں شْمَشانادْ گَتْوا تا ایکادَشَشِشْیادِبھْیَح سَرْوّیبھْیَسْتاں وارْتّاں کَتھَیاماسُح۔ 9
és visszatérve a sírtól, elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek.
مَگْدَلِینِیمَرِیَمْ، یوہَنا، یاکُوبو ماتا مَرِیَمْ تَدَنْیاح سَنْگِنْیو یوشِتَشْچَ پْریرِتیبھْیَ ایتاح سَرْوّا وارْتّاح کَتھَیاماسُح 10
Velük volt a magdalai Mária, Johanna és a Jakab anyja Mária és más asszonyok is, akik mindezt elmondták az apostoloknak.
کِنْتُ تاساں کَتھامْ اَنَرْتھَکاکھْیانَماتْرَں بُدّھوا کوپِ نَ پْرَتْیَیتْ۔ 11
De az ő szavukat csak üres beszédnek tartották, és nem hittek nekik.
تَدا پِتَرَ اُتّھایَ شْمَشانانْتِکَں دَدھاوَ، تَتْرَ چَ پْرَہْوو بھُوتْوا پارْشْوَیکَسْتھاپِتَں کیوَلَں وَسْتْرَں دَدَرْشَ؛ تَسْماداشْچَرْیَّں مَنْیَمانو یَدَگھَٹَتَ تَنْمَنَسِ وِچارَیَنْ پْرَتَسْتھے۔ 12
Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és behajolva látta, hogy csak a lepedők vannak ott. Erre elment, és magában csodálkozott a történteken.
تَسْمِنّیوَ دِنے دْوَو شِیَّو یِرُوشالَمَشْچَتُشْکْروشانْتَرِتَمْ اِمّایُگْرامَں گَچّھَنْتَو 13
Tanítványai közül ketten ugyanazon a napon egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, amelynek neve: Emmaus.
تاساں گھَٹَناناں کَتھامَکَتھَیَتاں 14
Maguk között arról beszélgettek, amik történtek.
تَیورالاپَوِچارَیوح کالے یِیشُراگَتْیَ تابھْیاں سَہَ جَگامَ 15
És történt, hogy amint beszélgettek, és egymástól kérdezősködtek, maga Jézus hozzájuk szegődött, és velük együtt ment az úton.
کِنْتُ یَتھا تَو تَں نَ پَرِچِنُتَسْتَدَرْتھَں تَیو رْدرِشْٹِح سَںرُدّھا۔ 16
De látásukat mintha valami akadályozta volna, nem ismerték fel őt.
سَ تَو پرِشْٹَوانْ یُواں وِشَنَّو کِں وِچارَیَنْتَو گَچّھَتھَح؟ 17
Ő pedig ezt mondta nekik: „Miről beszélgettek egymással útközben?“Erre szomorúan megálltak.
تَتَسْتَیوح کْلِیَپاناما پْرَتْیُواچَ یِرُوشالَمَپُرےدھُنا یانْیَگھَٹَنْتَ تْوَں کیوَلَوِدیشِی کِں تَدْورِتّانْتَں نَ جاناسِ؟ 18
Megszólalt az egyik, akinek neve Kleopás, és ezt mondta neki: „Csak te vagy egyedül jövevény Jeruzsálemben, aki nem tudja, hogy mi történt ott ezekben a napokban?“
سَ پَپْرَچّھَ کا گھَٹَناح؟ تَدا تَو وَکْتُماریبھاتے یِیشُناما یو ناسَرَتِییو بھَوِشْیَدْوادِی اِیشْوَرَسْیَ مانُشانانْچَ ساکْشاتْ واکْیے کَرْمَّنِ چَ شَکْتِماناسِیتْ 19
Ő így szólt: „Mi történt?“Azok ezt mondták neki: „Az, ami a názáreti Jézussal történt, aki próféta volt, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten, és az egész nép előtt,
تَمْ اَسْماکَں پْرَدھانَیاجَکا وِچارَکاشْچَ کیناپِ پْرَکارینَ کْرُشے وِدّھوا تَسْیَ پْرانانَناشَیَنْ تَدِییا گھَٹَناح؛ 20
és mi módon adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és megfeszítették őt.
کِنْتُ یَ اِسْراییلِییَلوکانْ اُدّھارَیِشْیَتِ سَ ایوایَمْ اِتْیاشاسْمابھِح کرِتا۔ تَدْیَتھا تَتھاسْتُ تَسْیا گھَٹَنایا اَدْیَ دِنَتْرَیَں گَتَں۔ 21
Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani Izraelt. De mindezek már három napja történtek.
اَدھِکَنْتْوَسْماکَں سَنْگِنِیناں کِیَتْسْتْرِیناں مُکھیبھْیوسَمْبھَوَواکْیَمِدَں شْرُتَں؛ 22
Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megrémített minket, akik kora reggel a sírnál voltak,
تاح پْرَتْیُوشے شْمَشانَں گَتْوا تَتْرَ تَسْیَ دیہَمْ اَپْراپْیَ وْیاگھُٹْییتْوا پْروکْتَوَتْیَح سْوَرْگِیسَدُوتَو درِشْٹاوَسْمابھِسْتَو چاوادِشْٹاں سَ جِیوِتَوانْ۔ 23
és amikor nem találták ott a testét, hazajöttek, és azt mondták, hogy angyalok jelenését látták, akik azt mondták, hogy ő él.
تَتوسْماکَں کَیشْچِتْ شْمَشانَمَگَمْیَتَ تےپِ سْتْرِیناں واکْیانُرُوپَں درِشْٹَوَنْتَح کِنْتُ تَں ناپَشْیَنْ۔ 24
El is mentek néhányan, akik velünk voltak, a sírhoz, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták. Őt azonban nem látták.“
تَدا سَ تاوُواچَ، ہے اَبودھَو ہے بھَوِشْیَدْوادِبھِرُکْتَواکْیَں پْرَتْییتُں وِلَمْبَمانَو؛ 25
Akkor ő így szólt hozzájuk: „Ó, balgatagok és rest szívűek arra, hogy elhiggyétek, amiket a próféták szóltak!
ایتَتْسَرْوَّدُحکھَں بھُکْتْوا سْوَبھُوتِپْراپْتِح کِں کھْرِیشْٹَسْیَ نَ نْیایّا؟ 26
Hát nem ezeket kellett szenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?“
تَتَح سَ مُوساگْرَنْتھَمارَبھْیَ سَرْوَّبھَوِشْیَدْوادِناں سَرْوَّشاسْتْرے سْوَسْمِنْ لِکھِتاکھْیانابھِپْرایَں بودھَیاماسَ۔ 27
És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban felőle megírattak.
اَتھَ گَمْیَگْرامابھْیَرْنَں پْراپْیَ تیناگْرے گَمَنَلَکْشَنے دَرْشِتی 28
Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha továbbmenne.
تَو سادھَیِتْواوَدَتاں سَہاوابھْیاں تِشْٹھَ دِنے گَتے سَتِ راتْرِرَبھُوتْ؛ تَتَح سَ تابھْیاں سارْدّھَں سْتھاتُں گرِہَں یَیَو۔ 29
De azok unszolták, és kérték: „Maradj velünk, mert immár beesteledik, és a nap is lehanyatlott már.“Bement tehát, hogy velük maradjon.
پَشْچادْبھوجَنوپَویشَکالے سَ پُوپَں گرِہِیتْوا اِیشْوَرَگُنانْ جَگادَ تَنْچَ بھَںکْتْوا تابھْیاں دَدَو۔ 30
És történt, amikor leült velük, vette a kenyeret, megáldotta és megszegte, és nekik adta.
تَدا تَیو رْدرِشْٹَو پْرَسَنّایاں تَں پْرَتْیَبھِجْنَتُح کِنْتُ سَ تَیوح ساکْشادَنْتَرْدَدھے۔ 31
Erre megnyílt a szemük, és felismerték őt, de ő eltűnt előlük.
تَتَسْتَو مِتھوبھِدھاتُمْ آرَبْدھَوَنْتَو گَمَنَکالے یَدا کَتھامَکَتھَیَتْ شاسْتْرارْتھَنْچَبودھَیَتْ تَداوَیو رْبُدّھِح کِں نَ پْراجْوَلَتْ؟ 32
Ekkor ezt mondták egymásnak: „Nem melegedett-e fel szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és magyarázta nekünk az Írásokat?“
تَو تَتْکْشَنادُتّھایَ یِرُوشالَمَپُرَں پْرَتْیایَیَتُح، تَتْسْتھانے شِشْیانامْ ایکادَشاناں سَنْگِنانْچَ دَرْشَنَں جاتَں۔ 33
Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, és egybegyűlve találták a tizenegyet és azokat, akik velük voltak.
تے پْروچُح پْرَبھُرُدَتِشْٹھَدْ اِتِ سَتْیَں شِمونے دَرْشَنَمَداچَّ۔ 34
Akik ezt mondták: „Valóban feltámadott az Úr, és megjelent Simonnak.“
تَتَح پَتھَح سَرْوَّگھَٹَنایاح پُوپَبھَنْجَنینَ تَتْپَرِچَیَسْیَ چَ سَرْوَّورِتّانْتَں تَو وَکْتُماریبھاتے۔ 35
Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték őt fel a kenyér megszegéséről.
اِتّھَں تے پَرَسْپَرَں وَدَنْتِ تَتْکالے یِیشُح سْوَیَں تیشاں مَدھْیَ پْروتّھَیَ یُشْماکَں کَلْیانَں بھُویادْ اِتْیُواچَ، 36
Miközben erről beszélgettek, Jézus maga megállt közöttük, és ezt mondta nekik: „Békesség néktek!“
کِنْتُ بھُوتَں پَشْیامَ اِتْیَنُمایَ تے سَمُدْوِوِجِرے تْریشُشْچَ۔ 37
Rémületükben és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak.
سَ اُواچَ، کُتو دُحکھِتا بھَوَتھَ؟ یُشْماکَں مَنَحسُ سَنْدیہَ اُدیتِ چَ کُتَح؟ 38
Ezt mondta nekik: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétség szívetekben?
ایشوہَں، مَمَ کَرَو پَشْیَتَ وَرَں سْپرِشْٹْوا پَشْیَتَ، مَمَ یادرِشانِ پَشْیَتھَ تادرِشانِ بھُوتَسْیَ ماںساسْتھِینِ نَ سَنْتِ۔ 39
Nézzétek meg kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok, mert a szellemnek nincs húsa, csontja, s amint látjátok, nekem van!“
اِتْیُکْتْوا سَ ہَسْتَپادانْ دَرْشَیاماسَ۔ 40
Ezeket mondva megmutatta nekik kezét és lábát.
تےسَمْبھَوَں جْناتْوا سانَنْدا نَ پْرَتْیَیَنْ۔ تَتَح سَ تانْ پَپْرَچّھَ، اَتْرَ یُشْماکَں سَمِیپے کھادْیَں کِنْچِدَسْتِ؟ 41
Amikor pedig még mindig nem hittek örömükben, és csodálkoztak, ezt mondta nekik: „Van-e valami ennivalótok?“
تَتَسْتے کِیَدَّگْدھَمَتْسْیَں مَدھُ چَ دَدُح 42
Ők pedig adtak neki egy darab sült halat.
سَ تَدادایَ تیشاں ساکْشادْ بُبھُجی 43
Elvette, és előttük megette.
کَتھَیاماسَ چَ مُوساوْیَوَسْتھایاں بھَوِشْیَدْوادِناں گْرَنْتھیشُ گِیتَپُسْتَکے چَ مَیِ یانِ سَرْوّانِ وَچَنانِ لِکھِتانِ تَدَنُرُوپانِ گھَٹِشْیَنْتے یُشْمابھِح سارْدّھَں سْتھِتْواہَں یَدیتَدْواکْیَمْ اَوَدَں تَدِدانِیں پْرَتْیَکْشَمَبھُوتْ۔ 44
Ezután ezt mondta nekik: „Ezek azok a beszédek, amelyeket szóltam nektek, amíg veletek voltam: Be kell teljesedni mindannak, amik megírattak énfelőlem Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban.“
اَتھَ تیبھْیَح شاسْتْرَبودھادھِکارَں دَتْواوَدَتْ، 45
Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat.
کھْرِیشْٹینیتّھَں مرِتِیاتَنا بھوکْتَوْیا ترِتِییَدِنے چَ شْمَشانادُتّھاتَوْیَنْچیتِ لِپِرَسْتِ؛ 46
És ezt mondta nekik: „Így van megírva, így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon.
تَنّامْنا یِرُوشالَمَمارَبھْیَ سَرْوَّدیشے مَنَحپَراوَرْتَّنَسْیَ پاپَموچَنَسْیَ چَ سُسَںوادَح پْرَچارَیِتَوْیَح، 47
És hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden népnek, Jeruzsálemtől elkezdve.
ایشُ سَرْوّیشُ یُویَں ساکْشِنَح۔ 48
Ti vagytok ennek tanúi.
اَپَرَنْچَ پَشْیَتَ پِتْرا یَتْ پْرَتِجْناتَں تَتْ پْریشَیِشْیامِ، اَتَایوَ یاوَتْکالَں یُویَں سْوَرْگِییاں شَکْتِں نَ پْراپْسْیَتھَ تاوَتْکالَں یِرُوشالَمْنَگَرے تِشْٹھَتَ۔ 49
És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, míg fel nem ruháztattok mennyei erővel.“
اَتھَ سَ تانْ بَیتھَنِییاپَرْیَّنْتَں نِیتْوا ہَسْتاوُتّولْیَ آشِشَ وَکْتُماریبھی 50
Ezután kivezette őket Betániáig, és felemelte kezét, és megáldotta őket.
آشِشَں وَدَنّیوَ چَ تیبھْیَح پرِتھَگْ بھُوتْوا سْوَرْگایَ نِیتوبھَوَتْ۔ 51
És történt, hogy miközben áldotta őket, elszakadt tőlük, és felvitetett a mennybe.
تَدا تے تَں بھَجَمانا مَہانَنْدینَ یِرُوشالَمَں پْرَتْیاجَگْمُح۔ 52
Ők pedig imádták őt, és visszatértek nagy örömmel Jeruzsálembe.
تَتو نِرَنْتَرَں مَنْدِرے تِشْٹھَنْتَ اِیشْوَرَسْیَ پْرَشَںساں دھَنْیَوادَنْچَ کَرْتَّمْ آریبھِرے۔ اِتِ۔۔ 53
És mindenkor a templomban voltak, dicsérve és áldva Istent. Ámen.

< لُوکَح 24 >