< لُوکَح 24 >
اَتھَ سَپْتاہَپْرَتھَمَدِنےتِپْرَتْیُوشے تا یوشِتَح سَمْپادِتَں سُگَنْدھِدْرَوْیَں گرِہِیتْوا تَدَنْیابھِح کِیَتِیبھِح سْتْرِیبھِح سَہَ شْمَشانَں یَیُح۔ | 1 |
A hét első napján kora reggel elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített keneteket.
کِنْتُ شْمَشانَدْواراتْ پاشانَمَپَسارِتَں درِشْٹْوا | 2 |
A követ a sírról elhengerítve találták,
تاح پْرَوِشْیَ پْرَبھو رْدیہَمَپْراپْیَ | 3 |
és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét.
وْیاکُلا بھَوَنْتِ ایتَرْہِ تیجومَیَوَسْتْرانْوِتَو دْوَو پُرُشَو تاساں سَمِیپے سَمُپَسْتھِتَو | 4 |
Történt, hogy amikor ők ezen megdöbbentek, íme, két férfiú állt melléjük fényes öltözetben.
تَسْماتّاح شَنْکایُکْتا بھُوماوَدھومُکھْیَسْیَسْتھُح۔ تَدا تَو تا اُوچَتُ رْمرِتاناں مَدھْیے جِیوَنْتَں کُتو مرِگَیَتھَ؟ | 5 |
Ők pedig megrémülve arcukat a földre hajtották, azok ezt mondták nekik: „Miért keresitek a holtak között az élőt?
سوتْرَ ناسْتِ سَ اُدَسْتھاتْ۔ | 6 |
Nincs itt, hanem feltámadott. Emlékezzetek rá, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt:
پاپِناں کَریشُ سَمَرْپِتینَ کْرُشے ہَتینَ چَ مَنُشْیَپُتْرینَ ترِتِییَدِوَسے شْمَشانادُتّھاتَوْیَمْ اِتِ کَتھاں سَ گَلِیلِ تِشْٹھَنْ یُشْمَبھْیَں کَتھِتَوانْ تاں سْمَرَتَ۔ | 7 |
Az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia.“
تَدا تَسْیَ سا کَتھا تاساں مَنَحسُ جاتا۔ | 8 |
Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira,
اَنَنْتَرَں شْمَشانادْ گَتْوا تا ایکادَشَشِشْیادِبھْیَح سَرْوّیبھْیَسْتاں وارْتّاں کَتھَیاماسُح۔ | 9 |
és visszatérve a sírtól, elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek.
مَگْدَلِینِیمَرِیَمْ، یوہَنا، یاکُوبو ماتا مَرِیَمْ تَدَنْیاح سَنْگِنْیو یوشِتَشْچَ پْریرِتیبھْیَ ایتاح سَرْوّا وارْتّاح کَتھَیاماسُح | 10 |
Velük volt a magdalai Mária, Johanna és a Jakab anyja Mária és más asszonyok is, akik mindezt elmondták az apostoloknak.
کِنْتُ تاساں کَتھامْ اَنَرْتھَکاکھْیانَماتْرَں بُدّھوا کوپِ نَ پْرَتْیَیتْ۔ | 11 |
De az ő szavukat csak üres beszédnek tartották, és nem hittek nekik.
تَدا پِتَرَ اُتّھایَ شْمَشانانْتِکَں دَدھاوَ، تَتْرَ چَ پْرَہْوو بھُوتْوا پارْشْوَیکَسْتھاپِتَں کیوَلَں وَسْتْرَں دَدَرْشَ؛ تَسْماداشْچَرْیَّں مَنْیَمانو یَدَگھَٹَتَ تَنْمَنَسِ وِچارَیَنْ پْرَتَسْتھے۔ | 12 |
Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és behajolva látta, hogy csak a lepedők vannak ott. Erre elment, és magában csodálkozott a történteken.
تَسْمِنّیوَ دِنے دْوَو شِیَّو یِرُوشالَمَشْچَتُشْکْروشانْتَرِتَمْ اِمّایُگْرامَں گَچّھَنْتَو | 13 |
Tanítványai közül ketten ugyanazon a napon egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, amelynek neve: Emmaus.
تاساں گھَٹَناناں کَتھامَکَتھَیَتاں | 14 |
Maguk között arról beszélgettek, amik történtek.
تَیورالاپَوِچارَیوح کالے یِیشُراگَتْیَ تابھْیاں سَہَ جَگامَ | 15 |
És történt, hogy amint beszélgettek, és egymástól kérdezősködtek, maga Jézus hozzájuk szegődött, és velük együtt ment az úton.
کِنْتُ یَتھا تَو تَں نَ پَرِچِنُتَسْتَدَرْتھَں تَیو رْدرِشْٹِح سَںرُدّھا۔ | 16 |
De látásukat mintha valami akadályozta volna, nem ismerték fel őt.
سَ تَو پرِشْٹَوانْ یُواں وِشَنَّو کِں وِچارَیَنْتَو گَچّھَتھَح؟ | 17 |
Ő pedig ezt mondta nekik: „Miről beszélgettek egymással útközben?“Erre szomorúan megálltak.
تَتَسْتَیوح کْلِیَپاناما پْرَتْیُواچَ یِرُوشالَمَپُرےدھُنا یانْیَگھَٹَنْتَ تْوَں کیوَلَوِدیشِی کِں تَدْورِتّانْتَں نَ جاناسِ؟ | 18 |
Megszólalt az egyik, akinek neve Kleopás, és ezt mondta neki: „Csak te vagy egyedül jövevény Jeruzsálemben, aki nem tudja, hogy mi történt ott ezekben a napokban?“
سَ پَپْرَچّھَ کا گھَٹَناح؟ تَدا تَو وَکْتُماریبھاتے یِیشُناما یو ناسَرَتِییو بھَوِشْیَدْوادِی اِیشْوَرَسْیَ مانُشانانْچَ ساکْشاتْ واکْیے کَرْمَّنِ چَ شَکْتِماناسِیتْ | 19 |
Ő így szólt: „Mi történt?“Azok ezt mondták neki: „Az, ami a názáreti Jézussal történt, aki próféta volt, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten, és az egész nép előtt,
تَمْ اَسْماکَں پْرَدھانَیاجَکا وِچارَکاشْچَ کیناپِ پْرَکارینَ کْرُشے وِدّھوا تَسْیَ پْرانانَناشَیَنْ تَدِییا گھَٹَناح؛ | 20 |
és mi módon adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és megfeszítették őt.
کِنْتُ یَ اِسْراییلِییَلوکانْ اُدّھارَیِشْیَتِ سَ ایوایَمْ اِتْیاشاسْمابھِح کرِتا۔ تَدْیَتھا تَتھاسْتُ تَسْیا گھَٹَنایا اَدْیَ دِنَتْرَیَں گَتَں۔ | 21 |
Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani Izraelt. De mindezek már három napja történtek.
اَدھِکَنْتْوَسْماکَں سَنْگِنِیناں کِیَتْسْتْرِیناں مُکھیبھْیوسَمْبھَوَواکْیَمِدَں شْرُتَں؛ | 22 |
Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megrémített minket, akik kora reggel a sírnál voltak,
تاح پْرَتْیُوشے شْمَشانَں گَتْوا تَتْرَ تَسْیَ دیہَمْ اَپْراپْیَ وْیاگھُٹْییتْوا پْروکْتَوَتْیَح سْوَرْگِیسَدُوتَو درِشْٹاوَسْمابھِسْتَو چاوادِشْٹاں سَ جِیوِتَوانْ۔ | 23 |
és amikor nem találták ott a testét, hazajöttek, és azt mondták, hogy angyalok jelenését látták, akik azt mondták, hogy ő él.
تَتوسْماکَں کَیشْچِتْ شْمَشانَمَگَمْیَتَ تےپِ سْتْرِیناں واکْیانُرُوپَں درِشْٹَوَنْتَح کِنْتُ تَں ناپَشْیَنْ۔ | 24 |
El is mentek néhányan, akik velünk voltak, a sírhoz, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták. Őt azonban nem látták.“
تَدا سَ تاوُواچَ، ہے اَبودھَو ہے بھَوِشْیَدْوادِبھِرُکْتَواکْیَں پْرَتْییتُں وِلَمْبَمانَو؛ | 25 |
Akkor ő így szólt hozzájuk: „Ó, balgatagok és rest szívűek arra, hogy elhiggyétek, amiket a próféták szóltak!
ایتَتْسَرْوَّدُحکھَں بھُکْتْوا سْوَبھُوتِپْراپْتِح کِں کھْرِیشْٹَسْیَ نَ نْیایّا؟ | 26 |
Hát nem ezeket kellett szenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?“
تَتَح سَ مُوساگْرَنْتھَمارَبھْیَ سَرْوَّبھَوِشْیَدْوادِناں سَرْوَّشاسْتْرے سْوَسْمِنْ لِکھِتاکھْیانابھِپْرایَں بودھَیاماسَ۔ | 27 |
És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban felőle megírattak.
اَتھَ گَمْیَگْرامابھْیَرْنَں پْراپْیَ تیناگْرے گَمَنَلَکْشَنے دَرْشِتی | 28 |
Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha továbbmenne.
تَو سادھَیِتْواوَدَتاں سَہاوابھْیاں تِشْٹھَ دِنے گَتے سَتِ راتْرِرَبھُوتْ؛ تَتَح سَ تابھْیاں سارْدّھَں سْتھاتُں گرِہَں یَیَو۔ | 29 |
De azok unszolták, és kérték: „Maradj velünk, mert immár beesteledik, és a nap is lehanyatlott már.“Bement tehát, hogy velük maradjon.
پَشْچادْبھوجَنوپَویشَکالے سَ پُوپَں گرِہِیتْوا اِیشْوَرَگُنانْ جَگادَ تَنْچَ بھَںکْتْوا تابھْیاں دَدَو۔ | 30 |
És történt, amikor leült velük, vette a kenyeret, megáldotta és megszegte, és nekik adta.
تَدا تَیو رْدرِشْٹَو پْرَسَنّایاں تَں پْرَتْیَبھِجْنَتُح کِنْتُ سَ تَیوح ساکْشادَنْتَرْدَدھے۔ | 31 |
Erre megnyílt a szemük, és felismerték őt, de ő eltűnt előlük.
تَتَسْتَو مِتھوبھِدھاتُمْ آرَبْدھَوَنْتَو گَمَنَکالے یَدا کَتھامَکَتھَیَتْ شاسْتْرارْتھَنْچَبودھَیَتْ تَداوَیو رْبُدّھِح کِں نَ پْراجْوَلَتْ؟ | 32 |
Ekkor ezt mondták egymásnak: „Nem melegedett-e fel szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és magyarázta nekünk az Írásokat?“
تَو تَتْکْشَنادُتّھایَ یِرُوشالَمَپُرَں پْرَتْیایَیَتُح، تَتْسْتھانے شِشْیانامْ ایکادَشاناں سَنْگِنانْچَ دَرْشَنَں جاتَں۔ | 33 |
Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, és egybegyűlve találták a tizenegyet és azokat, akik velük voltak.
تے پْروچُح پْرَبھُرُدَتِشْٹھَدْ اِتِ سَتْیَں شِمونے دَرْشَنَمَداچَّ۔ | 34 |
Akik ezt mondták: „Valóban feltámadott az Úr, és megjelent Simonnak.“
تَتَح پَتھَح سَرْوَّگھَٹَنایاح پُوپَبھَنْجَنینَ تَتْپَرِچَیَسْیَ چَ سَرْوَّورِتّانْتَں تَو وَکْتُماریبھاتے۔ | 35 |
Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték őt fel a kenyér megszegéséről.
اِتّھَں تے پَرَسْپَرَں وَدَنْتِ تَتْکالے یِیشُح سْوَیَں تیشاں مَدھْیَ پْروتّھَیَ یُشْماکَں کَلْیانَں بھُویادْ اِتْیُواچَ، | 36 |
Miközben erről beszélgettek, Jézus maga megállt közöttük, és ezt mondta nekik: „Békesség néktek!“
کِنْتُ بھُوتَں پَشْیامَ اِتْیَنُمایَ تے سَمُدْوِوِجِرے تْریشُشْچَ۔ | 37 |
Rémületükben és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak.
سَ اُواچَ، کُتو دُحکھِتا بھَوَتھَ؟ یُشْماکَں مَنَحسُ سَنْدیہَ اُدیتِ چَ کُتَح؟ | 38 |
Ezt mondta nekik: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétség szívetekben?
ایشوہَں، مَمَ کَرَو پَشْیَتَ وَرَں سْپرِشْٹْوا پَشْیَتَ، مَمَ یادرِشانِ پَشْیَتھَ تادرِشانِ بھُوتَسْیَ ماںساسْتھِینِ نَ سَنْتِ۔ | 39 |
Nézzétek meg kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok, mert a szellemnek nincs húsa, csontja, s amint látjátok, nekem van!“
اِتْیُکْتْوا سَ ہَسْتَپادانْ دَرْشَیاماسَ۔ | 40 |
Ezeket mondva megmutatta nekik kezét és lábát.
تےسَمْبھَوَں جْناتْوا سانَنْدا نَ پْرَتْیَیَنْ۔ تَتَح سَ تانْ پَپْرَچّھَ، اَتْرَ یُشْماکَں سَمِیپے کھادْیَں کِنْچِدَسْتِ؟ | 41 |
Amikor pedig még mindig nem hittek örömükben, és csodálkoztak, ezt mondta nekik: „Van-e valami ennivalótok?“
تَتَسْتے کِیَدَّگْدھَمَتْسْیَں مَدھُ چَ دَدُح | 42 |
Ők pedig adtak neki egy darab sült halat.
سَ تَدادایَ تیشاں ساکْشادْ بُبھُجی | 43 |
Elvette, és előttük megette.
کَتھَیاماسَ چَ مُوساوْیَوَسْتھایاں بھَوِشْیَدْوادِناں گْرَنْتھیشُ گِیتَپُسْتَکے چَ مَیِ یانِ سَرْوّانِ وَچَنانِ لِکھِتانِ تَدَنُرُوپانِ گھَٹِشْیَنْتے یُشْمابھِح سارْدّھَں سْتھِتْواہَں یَدیتَدْواکْیَمْ اَوَدَں تَدِدانِیں پْرَتْیَکْشَمَبھُوتْ۔ | 44 |
Ezután ezt mondta nekik: „Ezek azok a beszédek, amelyeket szóltam nektek, amíg veletek voltam: Be kell teljesedni mindannak, amik megírattak énfelőlem Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban.“
اَتھَ تیبھْیَح شاسْتْرَبودھادھِکارَں دَتْواوَدَتْ، | 45 |
Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat.
کھْرِیشْٹینیتّھَں مرِتِیاتَنا بھوکْتَوْیا ترِتِییَدِنے چَ شْمَشانادُتّھاتَوْیَنْچیتِ لِپِرَسْتِ؛ | 46 |
És ezt mondta nekik: „Így van megírva, így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon.
تَنّامْنا یِرُوشالَمَمارَبھْیَ سَرْوَّدیشے مَنَحپَراوَرْتَّنَسْیَ پاپَموچَنَسْیَ چَ سُسَںوادَح پْرَچارَیِتَوْیَح، | 47 |
És hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden népnek, Jeruzsálemtől elkezdve.
ایشُ سَرْوّیشُ یُویَں ساکْشِنَح۔ | 48 |
Ti vagytok ennek tanúi.
اَپَرَنْچَ پَشْیَتَ پِتْرا یَتْ پْرَتِجْناتَں تَتْ پْریشَیِشْیامِ، اَتَایوَ یاوَتْکالَں یُویَں سْوَرْگِییاں شَکْتِں نَ پْراپْسْیَتھَ تاوَتْکالَں یِرُوشالَمْنَگَرے تِشْٹھَتَ۔ | 49 |
És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, míg fel nem ruháztattok mennyei erővel.“
اَتھَ سَ تانْ بَیتھَنِییاپَرْیَّنْتَں نِیتْوا ہَسْتاوُتّولْیَ آشِشَ وَکْتُماریبھی | 50 |
Ezután kivezette őket Betániáig, és felemelte kezét, és megáldotta őket.
آشِشَں وَدَنّیوَ چَ تیبھْیَح پرِتھَگْ بھُوتْوا سْوَرْگایَ نِیتوبھَوَتْ۔ | 51 |
És történt, hogy miközben áldotta őket, elszakadt tőlük, és felvitetett a mennybe.
تَدا تے تَں بھَجَمانا مَہانَنْدینَ یِرُوشالَمَں پْرَتْیاجَگْمُح۔ | 52 |
Ők pedig imádták őt, és visszatértek nagy örömmel Jeruzsálembe.
تَتو نِرَنْتَرَں مَنْدِرے تِشْٹھَنْتَ اِیشْوَرَسْیَ پْرَشَںساں دھَنْیَوادَنْچَ کَرْتَّمْ آریبھِرے۔ اِتِ۔۔ | 53 |
És mindenkor a templomban voltak, dicsérve és áldva Istent. Ámen.